Forrás: http://utajovobe.eu

Egy új kutatás szerint a növényvilágban is megfigyelhető, hogy a palánták gyarapodására jótékony hatással vannak a közvetlen környezetből érkező biztató, barátságos szavak.

A tudományos vizsgálat alátámasztotta kertészek gyakorlati tapasztalatát, amely szerint a csilipaprika növekedésének kifejezetten jót tesz, ha bazsalikom mellé ültetik. A kísérletben azonban a palántákat elszigetelték a felnőtt bazsalikomok kémiai, fénnyel vagy érintéssel közvetített jelzéseitől, kizárólag "hangjelzéseik" érhették el a csilicsemetéket.

"Az eredmény azt sugallja, hogy a növények képesek egy még számunkra ismeretlen mechanizmus segítségével kedvezően befolyásolni a magok és palánták fejlődését. Feltételezésünk szerint olyan akusztikus jelzésekhez folyamodnak, amelyeket valószínűleg sejteken belüli nanomechanikai rezgésekkel keltenek, hogy azok révén kommunikáljanak szomszédjaikkal" - fejtette ki Monica Gagliano, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója, a BMC Ecology című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A vizsgálat újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a növények hang útján is közlekednek egymással. Az ausztráliai tudós már kimutatta, hogy károsan hat az ánizskapor-palántákra, ha elvágják őket a felnőtt növények kémiai jelzéseitől, jóllehet azokat - lényegében rosszindulatú vegyi anyagokat - a "nagyok" azért bocsátják ki, hogy fékezzék a versenytársak szaporodását. Számos tanújelét fedezték már fel a növények és a rovarok között működő jelzésrendszernek: az orchideák például csak egy bizonyos méhfajta magas frekvenciájú zümmögésére bocsátják rendelkezésre virágporukat.

A tudósok eddig is tisztában voltak vele, hogy a növények kémiai jelzések segítségével figyelmeztetni tudják egymást, egyebek között olyasmire, hogy "Ide nem szabad magot elszórni", vagy "Vigyázat, tehén közeledik!". Monica Gagliano meggyőződése szerint hasonló kapcsolatot képesek teremteni egymás között hang útján is.

A tanulmányban ismertetett kísérletben a tudós vezette csoport nyomon követhette, hogy a csilimagok gyengén csíráznak, ha nincsenek mellettük más, barátságosan duruzsoló növények. Rögtön gyarapodásnak indultak azonban, ha felnőtt csilipaprikák vagy bazsalikomok társaságát élvezhették, még ha azokkal csak rezgések útján érintkezhettek is.

Becézgessük-e a szobanövényeinket?

Sokan úgy gondolják, hogy virágaik szebbek lesznek, ha gondozás közben beszélnek hozzájuk, esetleg megsimogatják őket. Ezt ugyan eddig semmilyen tudományos eredmény nem támasztotta alá, de egy új - meglehetősen vitatott - tudományág, a növényi neurobiológia ilyen kérdésekkel is foglalkozik. A növények nem csak passzív elszenvedői a környezetükben történő dolgoknak. Érzékelik a fényt, a gravitációt, a nedvességet, a hőt, és a bejövő ingereknek megfelelően reagálnak, például igyekeznek növekedésükkel elkerülni a káros hatásokat.

A növényi érzékelés és kommunikáció kutatásának egyik leghíresebb és leghírhedtebb példája az 1960-as évekből származik. Cleve Backster a CIA kihallgatója és vezető poligráfszakértője volt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Backster elhatározta, hogy poligráfot (hazugságvizsgálót) köt szobanövényeire. Eredetileg az volt a célja, hogy a poligráf által mért kis feszültségingadozások révén esetleg adatokat gyűjthet arról, jól gondozza-e a növényeit (például elég vizet vagy fényt kapnak-e). Vizsgálatai azonban váratlan fordulatot vettek.

Backster elkezdte különböző módon ingerelni vizsgálati alanyait (filodendronokat). Megállapította, hogy ha bántja a növényeket, azaz például megégeti vagy letépi a leveleiket, akkor a növényhez kötött poligráf heves "érzelmi reakciót" jelez. Backster végül odáig ment állításaiban, hogy a növények "felismerik", ki az, aki jól bánik velük, és ki az, aki nem. Állítólag, ha egy olyan ember közeledett valamelyik növényhez, aki korábban bántotta azt (például késsel vagdosta), akkor a növény szinte "felsikoltott" ijedségében. Ha viszont olyan valaki került a közelébe, aki jól gondozta, akkor "nyugodt" maradt.

Bár Backster eredményeit, amelyeket az International Journal of Parapsychology folyóiratban publikált, kezdettől fogva erős szkepticizmussal fogadták a növénykutatók, néhányat megpróbáltak megismételni közülük - sikertelenül. Backster gondolatai azonban a mai napig újra és újra felbukkannak az áltudományok iránt fogékony emberek között.

Tudományos(abb) hozzáállás

A növényi neurobiológia a növénybiológia néhány éve formálódó területe, amelynek célja, hogy megértse, hogyan dolgozzák fel a növények a környezetből érkező információt, hogy optimálisan fejlődjenek és szaporodjanak. A növényeknél nem az állatoknál ismert idegrendszer közvetíti az ingereket. A környezetre adott válaszaikat egyfajta integrált jelző, kommunikációs és válaszrendszer koordinálja az egész organizmusban. Ebbe beletartoznak nagy távolságú elektromos jelek, az auxin (egy növényi hormon) hólyagocskák által közvetített szállítása specializált szállítószövetekben, és olyan vegyületek termelése, amelyek az állatoknál az idegrendszerrel kapcsolatosak. A növényi neurobiológia állításait sokan bírálják, 2007-ben például 33 kutató tette közzé kritikáját a Trends in Plant Science folyóiratban.

2004-ben Olaszországban megalakult a világ első növényi "intelligenciát" vizsgáló laboratóriuma Stefano Mancuso vezetésével. A hivatalosan Nemzetközi Növényi Neurobiológiai Laboratóriumnak nevezett intézet új alapokra próbálja helyezni a növényélettani, -ökológiai és növényi molekuláris biológiai kutatásokat. Az intézetben például kutatások folynak a zene hatásáról a szőlőültetvényekre, a növényi ingerületátvitelről és a hosszú távú jelátvitelről fákban.

"Ha az intelligenciát problémamegoldó képességként definiáljuk, akkor a növények sokat taníthatnak nekünk" - mondja Mancuso professzor. "Nemcsak a tekintetben 'okosak', hogyan növekedjenek, alkalmazkodjanak és boldoguljanak, hanem mindezt idegesség nélkül teszik. Az intelligencia nem csak arról szól, hogy valakinek agya van."

Azt még az intézetben dolgozó kutatók is elismerik, hogy egyes kutatási témáik megnevezésének van némi áltudományos felhangja. De azt állítják, hogy most már a szkeptikusok jó részét is sikerült meggyőzniük munkájuk értékéről. Az alapvető gond, hogy sokan feltételezik: a növényeknek emberi jellegű érzéseiknek kellene lenniük, hogy intelligens létformáknak tekintsék őket, mondja Mancuso.

Különleges érzékek

A növények azonban valóban rendelkeznek különleges érzékekkel. A legújabb kutatások szerint például képesek "kiszagolni" a beteg szomszédokat, és ily módon felkészülni a védekezésre. A Journal of Chemical Ecology szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint nemcsak az állatok érzik a szagokat, de a növények is. Persze teljesen más módon dolgozzák fel az ingereket, mint az állatok. A növényeket például sokkal hosszabb ideig kell kitenni a szagoknak, hogy reagáljanak, ezután azonban hatékonyan válaszolnak például a fertőzött vagy kártevők által megtámadott növények által kibocsátott "szagokra," és növelik ellenállásukat a kártevő rovarokkal vagy betegséggel szemben.

Bár az úgynevezett "beszélő fák" jelenség már több mint húsz éve ismert, a mechanizmusához csak most került közelebb Sarai Giron-Calva mexikói kutató a munkatársaival. A kutatók a holdbab vagy limabab nevű növénnyel kísérleteztek, és megállapították, hogy két vegyület, a nonanal és a metil-szalicilát jelentősen növeli a holdbab baktériumos betegségekkel szembeni ellenállását. A nonanal esetében ehhez már elég volt 6 órás kitettség, a metil-szalicilát esetében hosszabb, 24 órás kitettségre volt szükség a rezisztencia jelentős növekedéséhez. Ebből a szerzők arra következtettek, hogy a növények "szagokra" való reagálásához elengedhetetlen a szaganyagok hosszabb ideig tartó felhalmozódása.

A növények tehát vitathatatlanul sokkal több dolgot érzékelnek a környezetükből, mint gondoltuk, de nem szabad túlzásokba esni. Noha például Mancusónál is vannak irodákból kikerült, megunt szobanövények, azért ő sem tartja magát "növényi suttogónak", aki pusztán becézgetéssel meggyógyíthatja a növények "lelkét". Ő is hangsúlyozza, hogy a növények kommunikációja eddigi ismereteink szerint kémiai alapú, így a beszédnek valószínűleg nincs hatása rájuk. Ártani persze semmiképp sem árt, ha szobanövényeinket becézgetjük, dédelgetjük, de azért a szép, egészséges fejlődést inkább a szakszerű gondozástól és ne a lelki ráhatástól várjuk.