A savanyú káposzta az a savanyúság, amelyből minden télen rengeteget fogyasztunk a feleségemmel. Mindketten nagyon szeretjük nyersen is meg főzve is. Nem feltétlenül azért, mert egészséges, mert jóval előbb szerettük, mint hogy tudtuk volna róla, mennyire egészséges. A bolti változat viszont egyre drágább, már-már kezdi elérni a rendszeres fogyasztáshoz a megfizethetetlen szintet, miközben a fejes káposzta kilónkénti ára a szezon dömpingjében a savanyított káposzta töredéke. Arról nem is beszélve, hogy manapság a boltban kapható zacskós savanyú káposzták nagy része is borként tartalmaznak a káposzta roppanósan tartása érdekében. A piaci változatban is sokat lehet csalódni, mert - tisztelet a kivételnek - sok helyen használnak a savanyításhoz ecetet, vagy vegyszereket a folyamat meggyorsításához, és a nem természetes úton kierjedt végeredmény tartósításához. Ettől függetlenül a termelőktől lehet kapni még jóféle savanyított káposztát, de ki kell kísérletezni, melyik a megbízható termelő. Idén több ok miatt is (anyagiak, várandós feleségem miatt az egészségesebb táplálkozás, mennyiség, stb.) úgy döntöttünk, magunk készítjük el a télire való hordós káposztánkat, ami sokkal egyszerűbb, mint hinnénk. Mivel azonban átlagban havonta kétszer eszünk minden télen székely káposztát, és egyéb finomságokat, nagyobb mennyiségben gondolkodtunk...

- 25 kg fejes káposzta (nettó súly, tisztítás után)

- 1 kg durva konyhasó (nem jódozott!)

A káposzták külső piszkos, sérült leveleit távolítsuk el, majd a torzsa koszos, sérült részét is vágjuk le. Van, aki a torzsát teljesen kivágja, mi nem tettük, mert elég zsenge volt, és abban elég sok a cukor, ami segít az erjedésben. Mivel közepes fej káposztákat (1.6 - 3 kg) sikerült beszerezni, így nekünk 28 kg káposztából 3 kg hulladék lett, és így lett meg a 25 kg nettó súlyú alapanyag. Ezt kellett volna káposztagyalun legyalulni, de sajnos nekünk az nem volt. Láttam ugyan a háztartási áruk boltjában egy szép nagyot, amin egy fél fej káposzta is elfért, és ikerkéses volt, de borsos ára miatt nem vettük meg. maradt a háztartási zöldséggyalu. Arra azonban még negyedelve is nehézkesen fért fel a káposzta, de azért kis kínlódás árán sikerült alig négy óra leforgása alatt elrakni a savanyú káposztát...

Szóval, kezdjük el. Szedjünk le egy-egy nagyobb fej káposztáról kétszer 5-6 egész szép levelet leszedni, mert ezzel ki kell majd bélelni a hordó alját, és ezzel fogjuk lezárni a tetejét is. Tegyük tehát a hordó aljára az egyik adag 5-6 levelet, majd hintsük meg sóval. Gyaluljunk le egy (kisebb fejek esetén akár kettőt is) fej káposztát, majd szórjuk a hordóba. Erre megint jöhet egy kis marék só. Tegyünk rá 2-3 babérlevelet, hintsük meg lazán egész köménnyel, fekete borssal, esetleg megszórhatjuk még apróra vágott kápia paprika kockákkal is. A fűszerezés tekintetében az egyedi ízlésé a főszerep. Van aki más fűszereket is rak bele (kapor, csombor, stb.), van aki semmilyet, csak borsot. Ez teljesen egyedileg választható. Mi így szeretjük. Ezt követően jöhet ismét egy-két fej gyalult káposzta, majd a só és a fűszerek. Ezt a rétegzést mindaddig folytassuk, míg el nem fogy a káposzta.

A lényeget meg majdnem elfelejtettem. Hiszen nem véletlenül tartott ez nekem négy órán át. :-) Minden réteg káposztát (az elsőt is) alaposan le kell döngölni. Régen a nagy fa hordókban ezt gumicsizmában taposták, kisebb hordókban pedig döngölőfával adtak a feelingnek. A mi 30 literes hordónkhoz sem méretben illő gumicsizma, sem pedig döngölőfa nem volt, így minden sort az ökölbe szorított kezemmel nyomkodtam le. Minden sort alaposan ki kell nyomkodni. A lényeg, hogy minél több káposzta sejtet tudjunk szétroncsolni, és ezzel arra ösztökélni, hogy kiadja levét. Az első sornál már az is jó eredmény, ha sikerül annyit kipréselni belőle, hogy épp ellepje a sort, míg ahogy közeledünk a végéhez, egyre több lesz a leve. Felhívnám azonban minden vállalkozó kedvű figyelmét arra, hogy ha ököllel áll neki, készüljön fel rá, hogy az öklét kieszi a sós lé..

Ha készen vagyunk, és az utolsó sort is kinyomkodtuk, akkor jöhet a nyári alma (már ha teszünk bele). Vágjuk be a tetjén kereszt alakba, majd nyomjuk bobjuk bele a hordóba (akár lejjebb is nyomhatjuk benne). Ezt követően jöhet a tetejére a maradék 4-5 egész levél úgy elosztva, hogy a lehető legjobban lefedje az egészet. Erre kell egy olyan kerek tál, tányér, stb., ami belefér a hordóba, és szintén a lehető legjobban lefedi az összes káposztát. Kerüljük a fémeket! Erre kell valami nehezék. Régen ezek tisztára mosott kövek voltak, manapság elegendő lehet egy 4,25 literes tetővel lezárható, vízzel megöltött befőttes üveg is. Ezt helyezzük nehezéknek a hordóba, majd addig nyomjuk vele lassan lefelé a káposztát, míg egyrészt teljesen lé alatt lesz, másrészt a hordóra rá tudjuk tenni a csatos fedelet. Ez a megoldás azért jó, mert miközben a káposzta erjed, a fejlődő gáz felhajtóereje felfelé szeretné nyomni a káposztát, és ha a súlyt nem választottuk meg gondosan, akkor bizony fel is nyomná, és megpimpósodhatna az egész. Így azonban ez nem történhet meg, hiszen a hordó fedele biztosan nyomja lefelé az üveget...

Így kell nagyjából 20-24 fokos helyiségbe tenni a hordót, ahol elvileg két-három nap után megindul az erjedés, ami eltarthat a hőmérséklettől és a mennyiségtől, valamint a káposzta minőségétől függően kettő-három, de akár öt-hat hétig is. Ez alatt az idő alatt illik legalább két naponta átforgatni a levet. Ezt lehet a hordó óvatos rázogatásával is, vagy egy gumicsövet a hordó aljáig dugva levegőt fújunk bele, amitől a lé átforog. Ez utóbbi megoldás az interneten kering, és minden bizonnyal ez a lusta verzió, de vajon jó? Én nem ajánlanám, mert egyrészt a buborékok bent ragadhatnak a káposzta szálak között, és akkor megindulhatnak káros folyamatok is. Másrészt a szánkból befújt levegő még a legaprólékosabb szájhigiénia mellett sem nevezhető bakteriális szinten tisztának, így ismét azt kell mondjam, emiatt is káros folyamatok indulhatnak meg. Arról nem is beszélve, hogy az elején azért is kellett a taposás, hogy a levegő buborékokat kiszorítsuk a káposzta szálak közül. Szóval vagy óvatosan rázogassuk meg a hordót, vagy dugjunk le egy tiszta csövet a legaljáig, és azon keresztül szívjunk le pár liter lét, majd öntsük vissza a tetejére. Én nem vacakoltam ezzel, nagyanyámék sem foglalkoztak anno a káposzta levével ennyit - idejük sem volt rá -, csak néha megrázogattam a hordót. Akit érdekel, hogyan alakul majd projektünk a továbbiakban, és melyek a házi káposzta savanyítás további lépései, kövessen minket blogunkban, ahol hamarosan megjelentetjük teljes cikkünket. :-)

Mindenkinek sikerekben és zamatokban gazdag káposzta savanyítást kívánok. :-)

Link: http://eztfaldfel.blogspot.hu/2013/11/savanyu-kaposzta-keszitese-hazilag.html