Azért nem szeretek TV-t nézni, mert általában csak olyan hírek vannak benne, amikről tudom, hogy kb. 500x torzítottak már rajta, általában csak a szerencsétlen és gyarló emberi természetről szólnak, a háborúkra és egyéb borzalmakra  koncentrálnak, ami miatt tuti biztos, hogy elkezdünk félni kb. bármilyen nagy dolgot meglépni az életünkben, hiszen óhatatlanul és menthetetlenül összehasonlítunk például ilyen módon: "hja, hát ha ott ennyire gáz a helyzet, akkor én inkább befogom a számat és nem pattogok, itt legalább nincsen háború, végülis szerencsés vagyok, oké, hogy semmi nem olyan az életemben, mint szeretném, de legalább nem lőnek rám."

És maradunk a boldog tudatlanságban, a rémhírek hálójában, és csak szépen meghallgatjuk, hogy 2050-ben avilág népessége várhatóan eléri a több mint 9 milliárd embert, akiknek több mint 50%-a  él majd a városban, és nem tudni, hogy mit fognak enni, mivel a Földet lassan, de biztosan kizabáljuk a készleteiből. Meghallgatjuk, majd sóhajtunk egy nagyot és jó esetben nyitunk egy üveg bort életünk párjával, hogy felejteni tudjunk.

Na itt jön képbe az internet és Steve haverunk, aki irtó jófej, mert javasolt nekem egy témát 2 héttel ezelőtt, és én lelkesen bele is vetettem magamat. A téma az volt, amit már egy korábbi postomban pedzegettem, vagyis hogyan lehet a városban kertet művelni és gazdálkodni, esetleg megtermelni magunknak és a családunknak elegendő kajamennyiséget zöldségekből, növényekből, vagy akár halból is....És ahogy kutakodtam, egyre inkább nyílt ki ez az elképesztően biztatóan zöld világkép, ahol városi emberek  a tetőkertjükből szakajtják le az asztalra szánt elemózsiát, kifogják a friss halukat egy modernebb pecaélmény közben, vagyis ahol az urbánus lét tökéletes kombót alkot a vidék előnyeivel. Mert a MEGOLDÁSOK már igenis léteznek.

Csak ezekről éppen nem születik hír a TV-ben. Ott születik sztár egy fahangú Zámbó Krisztiánból, de nem születik előremutató hírértékű információ arról, hogy mit fognak a gyerekeink enni, ha túléljük a világvégét.  Úgyhogy akár ki is dobhatjátok a TV-t, vagy csináljatok belőle inkább virágtartót. Emellett most mutatok nektek egy szerintem zseniális és forradalmi megoldást, amire a világ minden tájáról várják a támogatásokat, tessék utánanézni és olvasgatni róla, mert ez tényleg szuper kis ötlet. A neve: THE GLOBE vagy más néven HEDRON.

MI A HEDRON?

 Egy őrült olasz (mondom én, hogy van ott IQ, nemcsak EQ) Antonio Scarponi megalkotta ezt a megújuló anyagokból álló (pl. bambusz)  üvegházat, melyet a zürichi székhelyű Urban Farmers csoport segítségével alkotott meg élő projektté. A THE GLOBE/HEDRON kicsiben bolygónk működési elvén alapul: minden összefügg mindennel és ha a rendszer egyetlen elemét megváltoztatod (pl. eltüntetjük az őserdőket a bolygóról), az mindenre kihat. Mi történik Antonio Hedronjában? Vannak növények és vannak halak. A hal víze táplálja a növényeket és a növények adnak tiszta vizet a halnak. Így megalkotva az örök körforgást, mely pontosan bolygónk működését szimbolizálja, kicsiben, és egy tetőtérben. 

Egy HEDRON képes ellátni egy 4 fős családot egész évre elegendő hal, zöldség és gyógynövénymennyiséggel, vagyis ha mennyiségeket is akartok látni, akkor tessék: évente 100 kg halat és 400 kilogramm zöldséget, brokkolit, mángoldot, téli paradicsomot, padlizsánt és egy sor egyéb élelmiszert tud előállítani ez a bármikor könnyedén összecsomagolható tetőkert, amihez semmilyen szerkezeti átalakítás a tetőn NEM szükséges.

Nem rossz, ugye? Szerintem zseniális. Egy újabb eszköz az önellátás rögös útjának megtételéhez. Ára egy kisebb, régibb autó árának felel majd meg. Amíg világszerte nem debütál ez a projekt, addig itt tudhattok meg róla többet és itt is vehetitek fel a kapcsolatot támogatás céljából a projekt felelősökkel.  

forrás: http://urbanherbalist.blog.hu/