A digitális és nem digitális nemzedék látványosan kettévált a mérlegek előtt. Az előbbiek feltorlódtak, vacakoltak, nem haladt a vásárlás, az utóbbiak türelmetlenül beelőztek, nyomtak egyet kettőt és huss, némi halk szentségelés közepette. Persze ebből igazán kár jegyzetet írni, hiszen a nagy szupermarketekben ez régen így van és működik gond nélkül. Majd megtanulják itt is.

Igen, meglehet van ebben valami. De abban is, amit egy gondolkodó politikusunk mondott, hogy Magyarország sorsa nem a mostani vitákon, hanem a modernizáción múlik. Azon, hogy képesek vagyunk-e a gyorsuló világvonatra felszállni, ami másféle, a régitől elütő tudások, életszemlélet és életmód felé visz. Erre a vonatra kis túlzással mindenkinek fel kell szállnia. Jó, erre szokták azt mondani, hogy ez csak idő kérdése, hiszen nézzük meg, egy okostelefont is milyen abszolút perfekt módon kezel egy gyerek, vagy mondjuk úgy finoman, marginalizált helyzetben lévő fi atal, aki csak görbe úton jutott hozzá. Azaz nem kell ehhez diploma, miegyéb, az új információs világba a belépő nem más, mint a puszta életkor, és a nemzedékváltás majd megold mindent.

Azért ez ennél összetettebb. Mert a digitális világgal az jár, hogy egyre több ügyünket kell intézni segítség nélkül, önállóan. Egyre kevesebb helyen áll ott képletesen szólva a mérleget kezelő zöldséges. Megfelelő szövegértelmezés, eligazodási képesség, önálló problémamegoldó tudás nélkül egyre kínkeservesebb sok mindent intézni, mert mindenütt arra törekszenek, hogy ezekre az automatikus csatornákra tereljék az ügyfélforgalmat. És ez már nem okostelefon vagy érintőképernyő kezelési készség, képesség kérdése. Egyszerűen az a probléma, hogy a nagy társadalmi rendszerek is afelé tartanak, hogy sokkalta több tudás kell mindenhez. Régen egy borítékban a kezünkbe nyomták a fizetést, lehetett menni vásárolni. Ma: folyószámla, kártya, kódok, előnyök és hátrányok, nehezen érthető felszólítások, bonyolult számlák előre hátra datálva, beosztva és így tovább.

Meggyőződésem, hogy ma a népesség egy nem csekély részének ez nehezen vagy alig követhető. Pedig ahhoz, hogy valaki olyan polgárrá legyen, aki közügyekben is megfontolt, érdeklődő, cselekvő, előbb a saját dolgaiban kell biztonsággal mozognia. Biztos hasznos a testnevelés, meg erkölcstan és miegyéb a közoktatásban, de jó lenne végre, ha úgy lépne ki valaki a nyolc osztály után az iskolakapun, hogy tudja, mi az a magánbankszámla, hogy kell adót bevallani, és mi az a kérvény, fellebbezés és hogy kell mindezt neten intézni. Ennek a hiánya valójában analfabetizmus: azért szinte mindenki odakarmolja a nevét ha kell, de hogy mi alá írja oda, az még sokszor homályos…

forrás: http://www.mon.hu/