Forrás: http://kertesz.blog.hu

Biztos sokan emlékeznek a tavalyi dinnyebotrányra, vagyis a gyümölccsel kapcsolatos árrögzítési megállapodásra, ami több okból problémás volt. 2012-ben a magyar termelők támogatására a Vidékfejlesztési Minisztérium, mondjuk így, megegyezett a nagyobb kereskedelmi láncokkal, hogy azok legalább 99 forintos kilónkénti áron adják a dinnyét a vásárlóknak. Ezzel a tárca a hazai kereskedőket kívánta támogatni, megelőzve azt, hogy az üzleteket elárassza az olcsó importdinnye, illetve hogy a honi termelők ár alatt, vagy kisebb haszonnal (esetleg haszon nélkül) legyenek kénytelenek átadni árujukat. Az egésszel a fő gond az volt, hogy ez tulajdonképpen kartellezésnek minősül, ami a magyar és az uniós jogszabályokat is megsértette, ám a minisztériumnak sikerült elérnie, hogy a Gazdasági Versenyhivatal ne tudjon beavatkozni a folyamatba. Ennek megfelelően tavaly a legtöbb multi valóban 99 forintért kínálta a magyar dinnyét, ami jó volt a termelőknek, és persze azoknak is, akik szerették volna támogatni a magyar gazdákat, ám érthető módon a kereskedelmi láncok nem rajongtak az ötletért, és biztos sok vásárló is hiányolta az olcsóbb, régebben akár 50-60 forintos dinnyét. 

Az áruházak nem fogadták kitörő lelkesedéssel a tavalyi szabályozást

Mindennek megfelelően idén már nem sikerült megismételni a tavalyi beavatkozást, a tárca által nemrégiben szervezett egyeztetésen a kereskedelmi képviselők előre közölték, hogy amennyiben rögzített árak szóba kerülnek, azonnal felállnak a tárgyalóasztaltól. Így 2013-ban már nincsen kötött ár a magyar dinnyére vonatkozóan, ehelyett egy ajánlást fogalmaztak meg a dinnyetermelők képviselői az áruházláncoknak, miszerint július közepe után ne forgalmazzanak import dinnyét, és a magyar árut napi világpiaci áron vásárolják fel. A tervek szerint így a hipermarketekben idén is 100-110 forint körül alakul majd a dinnye ára, ami a hazai szezon beindulását követően döntő részben magyar áru lesz. A tavalyi kartellezés megismétlésének az is akadálya, hogy hiába sikerült a magyar törvényeket a kartellhez igazítani, így engedve szabad utat a rögzített árnak, az akció, ha most is megvalósulna, biztos, hogy uniós irányelveket sértene, és a kartellező áruházakat az európai versenyhivatal büntetné meg, az import korlátozása miatt. Megjegyzendő, hogy ez a veszély tavaly is fennállt, ám a brüsszeli adminisztráció megszokott tétovasága miatt végül nem jutott vizsgálati szakaszba az ügy. Az idei némileg módosult helyzet azért válhat kockázatossá, mert az árakat illetően csak ajánlás létezik, így az az üzletlánc, amelyik először ugrik ki az ingatag megállapodásból, és viszi le a dinnye árát, nagyot kaszálhat, ráadásul szinte azonnal követné a többi áruház is. Ez, amellett, hogy teljesen természetes piaci folyamat lenne, rossz helyzetbe hozná a magyar termelőket, akik kénytelenek lennének alacsonyabb felvásárlási árral beérni, így az ágazat veszteségeket szenvedne el. A dinnyetermesztőknek ugyanis a 33-37 forintos önköltségi ár miatt legalább 40-50 forint közötti kilónkénti árat kellene kapniuk ahhoz, hogy profitot termeljenek, és a boltokban 60-70 forintba kerülő termény esetében ez kizárt. Ha pedig nem állnak kötélnek, akkor a hazai helyett külföldről behozott dinnye kerülne a polcokra, a magyar termény pedig felhalmozódna, és elértéktelenedne. A gazdákat ez azért is érintené érzékenyen, mert az elmúlt években zajló dinnyepromóció következtében a dinnye termőterülete és a termelt mennyiség is megnőtt (a 2012-es 170 ezer tonnás terméshez képest idén a becslések szerint 200-250 ezer tonna várható, 10%-kal nagyobb, összesen mintegy 5500 hektárnyi területen), így egy árletöréses dinnyekrach esetén a veszteség is nagyobb lenne.

Emlékezetes 2008-as akció, mikor is a termelők több száz mázsa eladhatatlan dinnyét borítottak egy hipermarket parkolójába, mert az 49 forintért kínálta a gyümölcsöt

Tavaly viszont már szabályozott árat, és erőteljes promóciót kapott a magyar dinnye

Az egyszeri vásárlót azonban mindez általában nem annyira érdekli, hisz neki az az érdeke, hogy minél olcsóbban jusson görögdinnyéhez, ami a nyár második felének örök slágergyümölcse. A dinnye politikai-gazdasági oldalától eltávolodva lássuk tehát, hogy hogyan foghatjuk ki magunknak a legfinomabb darabokat. A minőségellenőrzés egyetlen holtbiztos módszere a lékelés és kóstolás, ami piacokon, zöldségesstandoknál jöhet szóba. Ha van lehetőség az ilyesmire, akkor is érdemes olyan példányt választani lékeléshez, ami szemre már első körben ígéretesnek tűnik, ugyanis hiába haver a zöldséges, ha az ötödik dinnyét nyittatjuk fel, biztos, hogy nem fog a szívébe zárni minket. Így induljunk onnan, hogy alaposan szemrevételezzük a dinnyét, ami minél zöldebb, fényesebb felületű és sötétebb tónusú, annál érettebb, tehát annál finomabb. A sárgás, fakó foltok az éretlenséget jelzik, ezek a példányok biztos nem lesznek túl jó ízűek és édesek. A másik bevett módszer, mondhatni nemzeti sport, a dinnyeütögetés, amit minden vásárló kötelező jelleggel megtesz, ám nem biztos, hogy tudják, mit is kell hallgatni. Akkor jó a dinnye, mikor kopogtatásra kongó hangot ad, kicsit visszhangzik, sőt, ha némi rezonanciát is felfedezni vélünk, akkor jó eséllyel finom darabot fogtunk ki. A tompa, puffogó hang gyengébb ízt, kásás belsőt jelezhet. Az is lényeges, hogy a "minél nagyobb, annál jóízűbb elv" csak a dinnyeszezon elején érvényes, akkor is korlátozottan, a dinnyénél nem a méret a lényeg. Augusztus végére - pont ezen általánosítás miatt - az igazán nagy példányok elfogynak, de a kisebb is ugyanúgy lehet ízletes. 

A vásárlót viszont inkább a minőség és az ár érdekli, mintsem a háttérbeli csatározások

Szintúgy jó módszer a kacs, vagyis a dinnye rövid szárának alapos vizsgálata. Ha ez teljesen elszáradt, és a környező szőrök is lepotyogtak, az azt jelzi, hogy a példány régóta áll a standon, ami pedig a minőség rovására mehet. Ha a szár zöldes színű, nem túl száraz, esetleg még némi mézgafolyás is látható rajta, akkor az áru friss. Ugyanakkor az érett dinnye szára még a földön elszárad, és ilyenkor a termés könnyen leszakítható a szárról. Mivel a dinnye nem utóérő, ezért nem mindegy, hogy az érés mely szakaszában került leválasztásra. Ebből fakadóan a száradt szár azt is jelezheti, hogy jókor került felszedésre a gyümölcs, innen már csak az a kérdés, mennyit állt a ládában, pulton. Összességében a dinnyeválogatás nem egzakt tudomány, mindenkinek vannak bevett módszerei, melyekre esküszik, de biztosra csak a lékeléssel lehet menni, ám ez a nagyobb üzletekben, hipermarketekben nem jöhet szóba.