A japánok úgy tartják, három csodálatos dolog létezik a Földön, mely az emberiséget szolgálja: a ginzeng, a kígyóméreg és a fürjtojás. Ez utóbbira esküszik a tiszaföldvári Pécsi Attila is. Ma már több mint negyven japán fürj él portáján, írja a szoljon.hu.

– Gyertek ide, kicsikéim! – invitálja magához fürjeit Attila. A szárnyasok szemmel láthatóan megismerik gazdájukat, szinte lélekszakadva szaladnak hozzá.

– Várják a tízóraijukat! – magyarázza mosolyogva, majd egy kis darált magot szór eléjük.

Az agrármérnök végzettségű, de már nyugdíjas Pécsi Attila régóta ismeri e madarakat, de Spanyolországban találkozott először tojásaikkal.

– Nagy hagyománya van a mediterrán országban a fürj-tenyésztésnek és fogyasztásnak. A szupermarketekben és a magánházakban egyaránt fellelhetőek ezek a madarak és természetesen a tojásai is – mondja a férfi, aki elmeséli, annó az oroszok a világháború éhínségét úgy úszták meg, hogy zárt kalitkákban fürjeket tartottak.

Mivel ez a madár minden nap lerak egy tojást, ezzel pótolták ki a szegényes táplálkozásukat.

– Tudja, milyen egészséges a fürjtojás? – kérdezi Attila, majd látva kérdő tekintetünket, elmondja, a fürjtojás maga a csoda. Százharminc ismert betegség leküzdésében segít és támogatja az immunrendszert. Sőt, még a kozmetikai ipar is felhasználja, számos arckrémnek ez az alapja.

– A feleségem arcpakolást szokott összekeverni a tojásból. De készít belőlük tésztát, salátát, tojáslevest – mondja lelkesen Attila, közben simogatja kedvenceit.
– Beszélek ám mindig hozzájuk, imádom őket! A hangomat már megismerik, lelkendeznek, ha meghallanak! – teszi hozzá szeretettel. Látszik Attilán, sokat tud ezekről a félvad madarakról. Valóban, órákat tölt velük, ha meg nem velük, akkor az interneten kutakodik a újabb és újabb fürj-ismeretek után.

– Megfigyeltem, madaraim délután négytől este nyolcig rakják le tojásaikat, utána még üldögélnek egy kicsit rajtuk. Éppen emiatt este tízig mindig világos van náluk, egy időzített lámpa segítségével. Tíz után viszont takarodó! – nevet a gazda.
Úgy gondoljuk, a fürjek Attila jelentős idejét lefoglalják, rá is kérdezünk.
– Így van – bólogat, bár hozzáfűzi, idén nyáron visszautaztak Spanyolországba, közben egy ismerős látta el kedves baromfijait.
– Persze, aggódtam miattuk, az ideiglenes gondozóval rendszeresen tartottam interneten a kapcsolatot, esténként mindig érdeklődtem madaraim hogyléte után.

Gondolták volna, hogy a fürjek szó szerint mindenevők? – Mindenféle darált magot megesznek a madaraim, de szeretik a reszelt répát, almát, túrót is – mondja Pécsi Attila.
– Gyakran kimegyek kaszálni egy kis zöldet is, azt sem hagyják érintetlenül. És van egy "családi-specialitásunk" is fürjeinknek, ez pedig a kuktában főtt csirkeszív. Persze, ez is darálva. Jól élnek madaraink, talán mások meg is mosolyogják ezt. De ne feledjük: minden nap ellátnak minket az értékes tojásaikkal, ezt meg kell hálálnunk – magyarázza.

A férfi hozzáteszi, a fürjek igen korán kezdenek el tojni, már nyolc hetesen. Egy tojó évente háromszáz tojást rak, minden nap egyet-egyet. Egy év után az állat pihen, közben vedlik. Ezek után a folyamat újrakezdődik.

– Most még csak negyven állatom van, de remélem, hamarosan megduplázódik számuk – reménykedik Pécsi Attila.