Régóta foglalkoztatott már, hogy mit lehetne kezdeni a munkahelyemen felgyűlt papírhengerekkel. Szépen gyűjtögettük, időnként elvittük a szelektív konténerbe, aztán jöttek az újabb tekercsek és lassan kezdett körvonalazódni bennem, hogy mihez is fogok kezdeni velük.

A papírhengerek újrahasznosításával egyidőben, mikor jól megörültem annak, hogy végre valami nem a szemétben köt ki, még ha azt szelektíven gyűjtött is, furcsa helyzetbe kerültem, ami nem kis bosszúságot okozott. Rengeteget olvashatunk a tudatos életmódról, a környezetvédelemről, mindenféle fórumon szembe jönnek a felhívások, figyelmeztetések ésatöbbi. Az én egyszerű életemben a tudatosság nincs kitéve a kirakatba, évek óta külön gyűjtöm a papír és műanyag hulladékot otthon és munkahelyen egyaránt. Leoltom a villanyt magam után és télen a fűtés sem megy ezerrel. Nem nagy dolgok ezek, ha úgy vesszük, de éppen ezért nem is igényel nagy erőfeszítést, csupán egy pici odafigyelést. Nemrégiben úgy hozta a sors, hogy egy vidéki városba költöztem. A lakás kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy belvárosban legyen, nincs autóm, leginkább gyalog járok mindenhova, ha nagyon muszáj, tömegközlekedéssel. Korábbi lakhelyemen a társasházban volt szelektív hulladékgyűjtés, azt gondolom, ma már városban ez természetes, de falvakban is nagyon sok helyen látok kitéve konténert és ez így van jól. Ehhez képest nagyon meglepődtem, mikor kiderült, hogy új lakhelyemen, egy megyeszékhelyű város szívében nem adottság a szelektív hulladékgyűjtés. Olyannyira nem, hogy mikor az utcai közterület fenntartót megkérdeztem, hol van esetleg legközelebb kihelyezett konténer, azt válaszolta, hogy ilyen aztán itt nincs. Nem tudok mit kezdeni ilyen hozzáállással, elkeserítő és roppant bosszantó. De azt gondolom, azért, hogy a rendszer rossz, nekem nem kell ehhez alkalmazkodnom. Legalábbis bízom abban, hogy van még lehetőségem a választásra és arra, hogy tettemmel egy pici jót adok a környezetemnek. Így aztán maradt a szelektív gyűjtés, s amíg nem lesz jobb megoldás, kéthetente esti séta keretében átsasszézok hónom alatt a kis szelektív pakkal a város másik felébe, ahol érdekes mód ott figyelnek a konténerek…

Papírból asztalt

Szeretek bütykölni, alkotni. Édesapám véső készlete már gyerekkoromban elvarázsolt. Titokban és persze tilosban járva majdnem sikerült levésnem egyik ujjpercemet. Ez némiképp visszavett a lelkesedésemen, de annyira nem, hogy most ne merjek újra a barkácsasztal és a satupad mellé állni. A koncepció egyszerű: adva van rengeteg papírhenger, amiből “valami bútort” kellene készíteni. A henger kiváló asztallábnak, már csak az volt kérdés, miből legyen a lapja. Természetesen az is hengerből, ha már ott van. Megterveztem magamban, hogy körülbelül mekkora dekorasztalt szeretnék és nekiálltam a papírgyűrűk szabásához. Jelen esetben 2,5 centi széles elemeket vágtam a 90 centis hengerekből. Mivel kézzel daraboltam, satuba fogtam a hosszú hengert és egy fémbilincs mentén lefűrészeltem a gyűrűket. Tény, ilyen kézi fűrészeléssel nem lesz tökéletes a felület, ezért az éleket még át kellett csiszolnom. A lábakhoz a rövidebb, 60 centis elemeket vágtam ketté. Ezután egy sima felületen összeállítottam az asztal elemeit és egyszerű, színtelenedő faragasztóval ragasztottam össze. Az utolsó lépés a festés volt. Utólag azt mondom, a natúr papír jobban tetszett a maga természetességében, de ez a fehér meg elegánsabb picit. A fújós festéket több rétegben vittem föl, az éleket pedig még külön átfestettem ecsettel is. Matt akrilfestéket választottam, de ez már csak ízlés dolga.

Papírhenger még maradt bőven, az asztalhoz mindössze kettő 60 centis és három 90 centis fogyott el, így lassan elkezdhetem a következő “bútoromat” is…

forrás: http://videkielet.hu/blog