Messzi földről is érkeznek hozzá gyógyszerészek, hogy megtanítson nekik egy olyan mesterséget, amely régen evidens volt. Gyógynövényei között érzi magát a legjobban, az emberek közé is legfőképp azért jár, hogy ezekről meséljen. Szabó Gyuri bácsi szerint sokkal kevesebb gyógyszert és több gyógynövényt kellene használnunk, amelyeket ráadásul házilag is termeszthetünk.

– Vajon egy átlag városi ember hányféle gyógynövényt ismer?

– Egy átlagember 4-5 fajta gyógynövényt ismer, egy városi ennél talán még kevesebbet. Feltehetően hallottak a kamilláról, esetleg a hársfáról, de maximum ennyi.

– A falun élők tájékozottabbak?

– Meggyőződésem, nem annyira, mint néhány évtizede voltak, de ez még ma is igaz. Az idősebbek akár 10-12-féle gyógynövényt is ismernek. Tapasztalatom szerint e kis közösségekben van még mindig két-három ember, aki a legalapvetőbb gyógynövényeket jól ismeri. Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy gyűjtik is, illetve használják ezeket.

– Ön mennyivel büszkélkedhet?

– Magam körülbelül 170-félét ismerek, de csupán 70 körülit használok, hiszen ezek közül sok védett, nem szedhető. Abban a szerencsében azonban részem van, hogy külön hatósági engedéllyel termeszthetek és forgalmazhatok is a védett növények közül egyet, a közönséges palástfüvet.

– Ez mire használható?

– Elsősorban egyes női betegségekre, a méh, a petefészek helyes működésének elősegítésére használjuk.

– Ha házilag szeretnénk gyógynövényeket használni, mennyire kell tisztában lennünk a hatásukkal, az arányukkal? Kell hasonló veszélyes mellékhatásokra számítanunk, mint egyes gyógyszerek esetében?

– Ez egy fontos kérdés, de alapvetően azért kijelenthető, hogy gyógyszerekhez hasonló mellékhatásokkal nem kell számolnunk. Már amennyiben „ésszel” használjuk ezeket. Nem is olyan régen történt, hogy egy idős bácsi feketenadálytő-gyökérből készített magának tinktúrát, és hét hosszú hónapig itta, amikor kórházba került. Minket hívtak az üggyel kapcsolatban, noha nem a mi termékünket fogyasztotta, amelyre egyébként rá is van írva, hogy csak külsőleg ajánlott. Ezzel együtt a 30-as években még elterjedten használták ezt az anyagot belsőleg is, persze természetesen csak rövid ideig. Illetve arra is volt példa, hogy kirántva ételként funkcionált, én magam is többször fogyasztottam, az íze a haléhoz hasonló.

– Mi az oka annak, hogy gyógyszereket szinte kontroll nélkül szedünk, a természetben meglévőket ellenben nem ismerjük?

– Alapvető probléma, hogy a ma embere nem ismeri az „egészségét”. Nem ismeri a saját testét, annak jelzéseit nem észleli, nem tud vele mit kezdeni. Élet- és egészségtan tantárgy volt még az én időmben, ez ma már nemigen van, pedig nagyon fel kellene hívni az embereknek a figyelmét arra, hogy ne tegyék tönkre például a gyermekeik immunrendszerét. Ma az a szokás, hogy az első köhögésre, egy kis náthára azonnal orvoshoz futnak, ahol legtöbbször teletömik gyógyszerrel a gyereket, kiölnek belőle minden ellenállásra való hajlamot, ami hosszú távon megbosszulja magát, hisz védekezésre képtelen marad a szervezete. A másik ok a gyógyszeripar, amelynek persze nem jó, nem éri meg, ha az emberek a természetből szerzik be a gyógynövényeket, noha ugye a gyógyszereknek a 60 százaléka is ebből készül. Az a legegyszerűbb: kapkodni a tablettákat.

– Az elmúlt években azért elindult egy folyamat, mintha a táplálkozási reformmal együtt e tekintetben is lehetne érezni némi változást.

– Tény és való. 200 éve van gyógyszeripar, most kezd talán visszafordulni a trend. Az Egészségügyi Világszervezete (WHO) már a 80-as évek elején felhívta a figyelmet a „népi gyógyítás” fontosságára, később a pekingi nyilatkozatban ezt 6 pontban össze is foglalták. Ezek között ott volt, hogy az orvosok, gyógyszerészek kezdjék el újra tanulni a gyógynövényeket. A hatóanyagokat természetesen ismerik, de nem tudják, hogy néz ki maga a növény. 1954-ig az orvosok tanulták ezt, aztán a gyógyszeripar erősödésével ez megszűnt. Persze a kép csalóka, hiszen a világ lakosságának – számunkra, fejlett országok emberei számára megdöbbentő módon – 80 százaléka ma sem használ gyógyszert, csak a fejlett világban ennyire elterjedt. Persze mindez nem azt jelenti, hogy gyógyszerekre nem lenne szükség, hanem azt, amire ma gyógyszereket szedünk, a nagy része semmit nem javít.

– Mert nem ismerjük az alternatívát, és a figyelmünket sem hívják fel ezekre.

– Körülbelül az 50-es évekig a gyógynövényeket patikában árulták. Az orvosok felírták, a patikus összekeverte, és ezt szedte be a beteg. Ma is árulnak, csak sokkal kevesebbet. Ha jól tudom, egy felmérés szerint a beteg németek 35 százaléka nem használ gyógyszert. Ez elég magas arány, jóval magasabb a hazainál, ami abból is látszik egyébként, hogy tőlünk is a németek vásárolják fel például az orbáncfűmagot. Ezt akkor tapasztaltam, amikor itthon akartam hozzájutni, de a termelők azt mondták, az összeset eladták már nyugatra.

– Hazánk klímája mennyire ideális a gyógynövény-termesztésre?

– Nagyhatalom lehetnénk.

– Miért nem vagyunk azok?

– Nagyhatalom voltunk, de a rendszerváltáskor szétaprózták a földeket ahelyett, hogy megtartották volna a jól működő dolgokat. Akkoriban körülbelül 150 ezer tonnát exportáltunk, ma 50-et sem, a másodikról a hatodik helyre csúsztunk vissza az exportban. Azt is fontos megemlíteni, hogy nagyon sok cigány embernek adott ez egykor munkát, ők nagyon jól ismerték ezeket a növényeket, és át is adták a fiataloknak.

– Azért az EU-s szabályozás sem feltétlenül segíti a növekedést ezen a területen.

– Valóban, a 24/2004-es EU-s szabályozás szerint csak az számíthat gyógynövénynek, amely növény az adott ország hivatalos gyógyszerkönyvében szerepel. Ez teljesen abszurd, hiszen olyan növényekről kellene rengeteg pénzért bizonyítani a gyógyhatást, amelyeket évszázadok óta sikeresen használnak. Ez a gyógyszeripari lobbi ereje. Nálunk körülbelül 72-73 növény van gyógynövénynek minősítve, a többi élelmiszernek, de szerintem bármit tesz az unió, az emberek nem ostobák, használni fogják.

– Családi házban élőknek érdemes otthon kis „gyógynövényes sarkot” gondozni?

– Sok országban ez teljesen természetes. Az angolok például tipikusan termesztenek néhányféle gyógynövényt a kertjeikben – menta, kakukkfű, de van csipkebokor, útifű, és körömvirág is kerül a gyógynövénysarokba. Sokunk kertjében biztosan van egyébként, csak nem tudunk gyógynövény jellegéről.

– Van kedvenc gyógynövénye?

– A galagonya az egyik. Ennek vérnyomáscsökkentő hatása van, illetve szívritmust szabályoz, szívideget nyugtat, érelmeszesedés ellen jó, a szív és az erek izmait rugalmasan tartja, megelőzhető vele a szívinfarktus és az agyvérzés. A másik a diólevél, amely hihetetlen, mi mindent tud, legalkalmasabb a nyirokerek kitisztítására. Sok benne a csersav, de nem igaz, hogy mérgező, ahogyan az sem, hogy nem terem meg alatta semmi. Az enyém alatt legalább húszféle növény él. Ha mondhatok harmadikat is, a csalánt említeném, mely a véráramot képes tisztítani. Ezekkel óvatosan kell bánni, de rendkívül hatásosak. Minden gyógynövényt addig kell használni, amíg szükséges, nem folyamatosan.

– Ön fejből ismeri a gyógynövényeket és hatásaikat, de egy laikus honnan tájékozódjon?

– Elég sok szakkönyv van, egyetemi is készült – Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények –, de sok más értékes is van. Én egy érdeklődőnek jobb szívvel ajánlom a most már országosan elérhető tanfolyamokat. Rajtunk kívül is sokan tartanak, ezek hasznosak, el lehet sajátítani minden fontos alapot. Nyaranta mi 10-12 két-, háromnapos gyógynövénygyűjtő túrát tartunk, ezekre is óriási az érdeklődés. Van olyan magyar származású svéd gyógyszerész, aki hetedik alkalommal volt itt nálunk. Hála az égnek, lassan itthon is mozgolódnak: gyógyszerészek, de orvosok is megfordultak már itt.

Forrás: http://mno.hu/csaladhalo/szabo-gyorgy-gyogynovenyszakerto-a-fuvesember-1137307