Asztalfiókban heverő gyógynövény-ágazati stratégiákból jól állunk, most is éppen készül egy. Két kérdés: készül-e egyszer olyan változat, amely valóban kitörési pontot jelenthet ennek az ágazatnak. A másik – lesznek-e olyan döntéshozók egyszer Magyarországon, akik nem csak szavak szintjén támogatják a szektort. A problémákról Zámboriné dr. Németh Éva egyetemi tanárral, a Budapesti Corvinus Egyetem Gyógy- és Aromanövények Tanszékének vezetőjével beszélgettünk.

– Ön a szakma egyik vezetője, mi a véleménye a készülő Gyógynövény-ágazati stratégiáról?

– Nagyon sok koncepció készült az elmúlt két évtizedben. Ha kinyitná az elődöm és kollégám, dr. Bernáth Jenő professzor fiókját, minimum 15 féle stratégiát találna benne. Párttól, kormánytól függetlenül időről-időre, az éppen aktuális minisztérium vezetője/főosztálya, sőt az MTA Kertészeti Bizottsága, a Magyar Kertészeti Tudományos Társaság is előrukkol, előrukkolt egy-egy újabb tervvel… Persze, nem elsősorban rajtuk múlott, hogy sok változást nem értünk el.

– A hírek szerint most éppen a Gyógynövénykutató Intézetnél készül egy újabb változat. Ez az intézet a gyógynövénykutatás országos csúcsszerve?

A Gyógynövénykutató Intézet – ahol én is 

dolgoztam korábban – a 90-es évekig a hazai gyógyszergyárak közös háttérintézménye volt, a szakma élenjáró kutató központja. 2008 óta az intézet a nevet megtartva a Pannon Pharma Cégcsoport tagja, privát vállalkozásként működik. Hogy miért pont ők, és pont most jelentették be egy új stratégia esedékességét – fogalmam sincs. ­Telnek a hónapok, múlnak az évek és nem történik semmi, sajnos, valamennyi koncepció 80 százalékban ugyanazokat a problémákat tartalmazza.

– Melyek ezek közül a legfontosabbak?

– Dilettáns hozzáállás, ha stratégia-alkotás címén kizárólag a gyógynövény-ágazatot akarjuk megreformálni, hiszen ez egy nagyon komplex, összetett tevékenység, sokszereplős piac. Lehetetlen, hogy más szabályok vonatkozzanak az ágazat szereplőire, nem tudjuk függetleníteni magunkat a munkaerő-piaci szabályzóktól, az általános adózási szabályoktól stb. Ráadásul ez az ágazat az egész mezőgazdasághoz képest kis értékű, ezért nincs nagy érdekérvényesítő képessége, a piaci szereplők nem tudnak például demonstrációkkal érvényt szerezni a követeléseiknek.

A problémák felsorolását kezdjük egy speciális területtel: a gyűjtéssel. Magyarországon kb. 120 gyógynövényt gyűjtenek többé-kevésbé rendszeresen, ám már az sem egyértelmű, hogy hol érdemes és hol, mit szabad gyűjteni. Köztudott, hogy nem minden terület alkalmas növénygyűjtésre, vagy ha igen, akkor nem biztos, hogy a tulajdonos beengedi a gyűjtőket. Sok gyógynövény, például a hortobágyi kamilla alapvetően a Hortobágyi Nemzeti Park területén nő. Ilyenkor viszont előkerülnek a természetvédelmi hatósági kérdések. Az sem elhanyagolható probléma, ha szennyezett a terület.

Az interjú teljes szövege a PharmaOnline-on olvasható.