2 kg almából nagyjából 1,3 liter almalé nyerhető ki, de konyhai körülmények között ebből alig lesz meg az 1 liter. Ebben van ugye 12 dkg cukor, amihez kell még 12 dkg, majd lesz hozzá öt liter vizünk, amihez literenként kell 13,5 dkg cukor 12 + (4 * 13.5) = 66 dkg, kicsit csalva 65 dkg.

Az almákat válogassuk át, mert csak egészséges almából készíthető almabor. Mossuk meg, a hibás, ütődött részeket vágjuk ki. Almareszelőn reszeljük le, vagy turmixgépen (magozás után) aprítsuk fel úgy, hogy a magok és az alma alján lévő pamacs (csészelevél maradványok) ne kerüljenek bele. Én lereszeltem... amennyiben lehetséges, műanyag tálba dolgozzunk.

Ellentétben a szokásos fehér húsú almákkal, ez nem színeződik el a levegőn, de azért nem árt a gyors munka. Ha lereszeltük az almákat, akkor nyomkodjuk át kézzel, hogy minél több levet engedjen ki, majd az így nyert levet az almapéppel együtt tegyük bele egy ötliteres befőttes üvegbe. Egy edénybe engedjünk 4 liter langyos (nem meleg) vizet, majd oldjunk fel benne a kristálycukrot teljesen. Ezt követően öntsük a cukros lét az üvegben lévő díszalmapépre.

Amíg a zajos erjedés megy, addig a készülő almabor nem tud megromlani, mert a képződő széndioxid gáz kiszorítja az üvegből az összes levegőt, ami beindíthatná az oxidációs folyamatokat, valamint többek között a levegővel kiszorulnak az ecetbaktériumok is, melyekkel tele van a körülöttünk lévő lég, és ecetet varázsolna a bornak valóból.

Amikor azonban a forrás csillapszik, érdemes a kistányért lecserélni egy borászati kotyogóra, amely arra hivatott, hogy a képződő gázokat kiengedje, a levegőt pedig kívül tartsa. Ha valakinek nincs kéznél kotyogó, akkor házi módszerként megfelel egy nem púderezett, nem antibakteriális vékony gumikesztyű, egy kis üveg víz és két hajlítható szívószál is. A kesztyű egyik ujját lyukasszuk ki, tegyük bele a képen látható módon a szívószálat, tekerjük körbe tixoval. A szívószál másik végét vágjuk be, majd toljunk bele még egy szívószálat, majd itt is ragasszuk össze tixoval, hogy légmentes kapcsolódási pontot kapjunk. A második szívószál végét pedig engedjük bele az üveg vízbe. Ezzel készen is a kotyogó, a kesztyűt húzzuk az üveg szájára.

Amikor a gáz felfújta a kesztyűt, és a nyomás elér egy bizonyos szintet, akkor a szívószálon kijön egy-két széndioxid buborék, ami gluggyogó hangot hallat, így mindig hallhatjuk, hogyan dolgozik a borunk. Amikor ez a hang megszűnik, akkor a zajos erjedés véget ért. Nálunk ehhez tíz nap kellett szobahőmérsékleten tartva...

Ezt követően le kell szűrni az egészet egy apró lyukú szűrőn, és jöhet az ülepítés (a szűrés közben szintén kerüljük a fém eszközöket. Az interneten több helyen is lehet erről olvasni. Sokszor a vélemények ellent mondanak egymásnak. Egyesek szerint a bor forrását okozó gombák, baktériumok fémmel való érintkezéskor károsodnak. Mások szerint az ettől való félelem, aggodalom alaptalan. Én nem tudom, kinek van igaza, hiszen nem vagyok képzett borász és biokémikus. Azt tudom csak, hogy nem nagy fáradtság részemről, hogy kerüljem a fémeket. És hát ahogy a mondás is tartja: jobb félni, mint megijedni. Így én kerültem a fém eszközöket).

Ennél a folyamatnál az a jó, ha minél kevesebb levegő marad az üvegben a bor felett, így érdemes olyan edénybe (üvegballon) tölteni, amelyet színültig tölt, és úgy lezárni dugóval. Mivel azonban még valamelyes folytatódik az erjedés is, így a kotyogót vissza kell rá tenni. Innentől kezdve nem sok dolgunk van, csak azt kell figyelni, hogyan tisztul le szép lassan a borunk, ami általában 4-6 hét. nekem nem volt ilyen üvegem. A leszűrést követően 4.5 liter félig borom lett. Azért félig, mert ez még nem bor. Megkóstoltam, és ízén lehetett érezni, hogy van már benne alkohol, de az még nagyon kevés lehetett. Ha valamihez hasonlítanom kéne, azt mondanám: olyan, mint a Sangria. :-) 

Szóval csak ötliteres üvegem volt, így vállaltam azt a kockázatot, hogy marad a bor fölött fél liternyi levegő. Megtöltöttem az üveget, és lezártam egy újabb gumikesztyűvel a képen látható módon, majd vissza eszkábáltam bele a házi kotyogót. Időközben vettem borászati kotyogót, de azt a puha gumikesztyűbe nem tudtam belerögzíteni, így maradt a házi megoldás (befőttes üveg + víz + 2 db szívószál). Miután ezt így eltettem, nagyjából egy óra múlva ismét látható lett az üvegben a pezsgés, ami azt bizonyította számomra, hogy a bor forr tovább.

Ez már jóval csendesebb forrás, mint az eddigi. Két nappal később már megjelent az üveg alján egy vékony lerakódás, a seprő, ami a napok teltével egyre csak vastagabb lett. Az előbbi fotón ez látható. Az elkövetkezendő hetekben ez a folyamat fog folytatódni. Ha letisztult, akkor palackokba fejhetjük... de mi itt még nem tartunk. Akit érdekel, hogyan alakul majd a borunk a továbbiakban, és melyek a házi díszalmabor készítésének további lépései, kövessen minket blogunkban, ahol hamarosan megjelentetjük teljes cikkünket. :-)