A FÖLD NAPJA alkalmából áprilisban Budapesten kerül megrendezésre a tavaly két ízben Brüsszelben is megrendezett „Tükörben a Világ” kiállítás és programsorozat.

A kiállítás célja, hogy megismertesse az érdeklődőket a világ olyan összefüggéseivel, melyeket sokszor észre sem veszünk, vagy másképp értelmezünk.

A színes, kacskaringós tárlat számtalan installációval és játékkal gondolkodtatja el a látogatót, hogy a jövőt, az élhető Földet hogyan és miért is tesszük kockára – ma.

A látogatók környezetbarát viselkedési mintákat, praktikákat ismerhetnek meg, mint például a komposztálás, a tudatos vásárlás, a takarékosság, vagy a rendszerszemlélet. Ezek ismerése, megértése után mindenki kiválaszthatja, hogy melyek követését tudják, akarják vállalni a jövőben környezetük, környezetünk és a Föld védelme érdekében.

A kiállítás tulajdonképpen egy izgalmas, színes felfedezőút, melynek kezdetén saját magukat pillantják meg a látogatók egy tükörben. „A képen egy Homo sapiens látható.” – De vajon ez a Homo sapiens elég bölcs ahhoz, hogy fennmaradjon ezen a bolygón, vagy ez már egy Mohó sapiens? A felfedezőút során erre is választ kaphatunk, illetve megismerhetjük a Föld országainak ökológiai lábnyomát, kiszámolhatjuk hány kilométert utazik reggelink a termelőtől a reggeliző asztalig, illetve kideríthetjük, hány órát töltünk mi magyarok átlagosan tévézéssel naponta…

A kiállítást az ÖKO-Pack Nonprofit Kft., a Zöld Fiatalok és a Cellux Csoport tagjai szervezik. A Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) pedig „Jövőkereső” konferenciával és egy pedagógusoknak szóló, kreditpontos képzéssel segíti az aktuális információk és várható ökológiai trendek, illetve az ifjúság környezettudatosságának elősegítését támogató információk átadását.

Időpont: Időpont: 2013. április 16. – május 11.
Helyszín: Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ
Cím: 1012 Budapest, Attila út 93.
Ünnepélyes megnyitó: 2013. április 16. 14 óra
Nyitva tartás: hétfő-péntek: 09.00-18.00; hétvége: 10.00-16.00

Az ÖKO-Pack honlapján történő előzetes regisztrációt követően a kiállítást ingyenesen lehet megtekinteni, tárlatvezetőink pedig készséggel állnak rendelkezésre.
Csoportoknak regisztráció: http://www.okopack.hu/jelentkezes/kiallitas/tukorben-a-vilag-kiallitas-budapestTovábbi információk: 06-30/734-79-67 tukorbenavilag@gmail.com

A Manfred Max-Neef chilei közgazdász gondolatai által inspirált tárlat a fenntarthatóság ösvényét kutatja. Számba veszi legfontosabb értékeinket és pozitív magatartásmintákat sugall. A kiállításon az előre bejelentkezett iskolai, és érdeklődő csoportokat, betérő látogatókat felkészült tárlatvezetők ismertetik meg az ökológiai lábnyom, klímaváltozás, helyi termék, élelmiszerkilométer, falusi turizmus, ökofalu stb. fogalmakkal. A program kiemelten foglalkozik az energiatakarékosság témakörével is. A kiállítás a konkrét javaslatokon túlmenően azt sugallja, hogy nem csupán a technológiai vívmányoktól kell várnunk a megoldást; a boldogság és harmónia érdekében sokszor a tükörbe kell néznünk: Mi is az, ami igazán fontos számunkra? Mi az, amiért bizonyos dolgokról érdemes lemondani?

A kiállítás fő erőssége, hogy izgalmas és könnyen „fogyasztható”, így az eddig szűk szakmai körben megfogalmazott gondolatokat, fogalmakat látványos és képszerű módon juttatja el a látogatókhoz. Ezt segíti a fiatal designerek által művészi igénnyel kidolgozott naprakész vizualitás, a kreatív ötletek hada, a közérthető „tálalás”. A kiállítás több nemzetközi rendezvényen bemutatkozhatott, tavaly két alkalommal Brüsszelben is. A tárlat mellé ajánljuk a hasznos tudnivalókkal most frissített kiállítási honlapot, illetve Gyulai Iván ökológus Fenntartható Fejlődés című tanulmányát is.

JÖVŐKERESŐ KONFERENCIA
A megnyitó utáni héten, 2013. április 23-án, 10 órától „JÖVŐKERESŐ” konferenciát tartunk, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk! Előadóink között köszönthetjük Bartus Gábort (Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács), Gyulai Ivánt (Ökológiai Intézet), Czene Zsoltot (Vidékfejlesztési Minisztérium), Szalay-Zala Andreát (FaTOSz), és Rakaczky Istvánt (NAKVI). A konferencián való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Információ: Kump Edina (edina{kukac}okopack.hu)

„A projekt a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Elnökségének értékelése és javaslata alapján, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában, a Nemzeti Vidékfejlesztési Program Irányító Hatóságának jóváhagyásával valósult meg.”

További információ: www.tukorbenavilag.hu
Sajtókapcsolat: Hankó Gergely, tel.: 70/24-96-113 gergely@okopack.hu
Csoportok számára - előzetes bejelentkezés esetén - térítésmentes tárlatvezetést biztosítunk. Regisztráció: http://www.okopack.hu/jelentkezes/kiallitas/tukorben-a-vilag-kiallitas-budapest
Időpont-egyeztetés: 06-30/734-79-67 tukorbenavilag@gmail.com

- o -

HÁTTÉRINFORMÁCIÓ A KIÁLLÍTÁSRÓL ÉS A PROGRAMSOROZATRÓL

A Föld Napját minden év április 22-én tartják világszerte, különféle olyan eseményeket rendezve, amelyek célja, hogy a Föld természeti környezetének megóvására felhívják a figyelmet. Az ötlet az 1969-es UNESCO konferencián merült fel először, majd 1970-ben Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Hazánk 1990-ben csatlakozott ehhez a rendezvénysorozathoz, amikor az világmozgalommá változott.  A mozgalom jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”

A Tükörben a Világ csapatot a Zöld Fiatalok és a Cellux Csoport alapította; 2006 óta tartanak a globalizáció témáját feldolgozó interaktív foglalkozásokat gyerekeknek és fiataloknak. Üzenetük: az ember cselekvő lény, aki a szűkebb-tágabb világ történéseinek nem passzív elszenvedője, hanem kreatív alakítója.

A kiállítás főszervezője az ÖKO-Pack Nonprofit Kft., aki már évek óta kiemelkedő szakmai kommunikációt folytat a környezettudatosság, a szemléletformálás  területén és különösen fontosnak tartja a fenntartható alternatívák bemutatását, a környezeti nevelést.
A kiállítás anyaga és mondanivalója szorosan kapcsolódik a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tevékenységéhez, sajátos eszközeivel hozzá kíván járulni a fenntartható fejlődés fogalmának megértetéséhez, fontosságának belátásához és a mindannyiunk által szükséges döntések meghozatalához és a tettekhez. .

Idézet a kiállítás üzenetével egybecsengő, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács
által kidolgozott Jövőkereső zárószavából:

„Egyet kell értenünk abban, hogy változásokra van szükség. Ma már nem elég javítgatni egy rosszul felállított társadalmi-gazdasági keretrendszert, hanem azt a fenntarthatóság elvei szerint újra kell alkotni. A legfontosabb változásnak szemléletünkben és értékítéletünkben kell bekövetkeznie.
Ma még úgy véljük, hogy erőnk, boldogulásunk a pénztől, a technikától származik. Növekedni szeretnénk, több pénzt, több technikát akarunk, hogy megoldjuk azt, amit a pénz és a technika megszerzése közben problémaként hátrahagytunk. Ma már látnunk kell, hogy a még több, a még nagyobb hajszolása zsákutca. Sorsunk a társadalomhoz és a természethez köt bennünket. A társadalom boldogulásának az alapja pedig a hit, a kölcsönös szeretet, a nagylelkűség, egymás tisztelete és megbecsülése, az egymással és a társadalom intézményeivel szemben tanúsított bizalom, az egyén boldogsága és megelégedettsége.”

A Rió+20 Konferenciára való felkészülés során Magyarország aktív szerepet játszott a vízzel kapcsolatos tárgyalások alakításában. Magyarország tovább folytatja a tagállamokkal a közös munkát. Hazánk aktívan részt kíván venni az aktuális vízügyi kihívásokkal kapcsolatos közös gondolkodásban és az azokra adandó válaszok kidolgozásában.
A Rió utáni vízpolitika előmozdítása érdekében Áder János úr, Magyarország köztársasági elnöke Rió de Janeiróban bejelentette, hogy az ENSZ részvételével hazánk 2013-ban Budapesten egy nemzetközi konferenciát rendez. A konferencia, a 2013. évi Budapesti Víz Világtalálkozó, kapcsolódik az UNESCO által kezdeményezett ENSZ Vízügyi Együttműködés Nemzetközi Éve rendezvényeihez.

Négy Földre tartunk igényt
Földünknek már több mint 7 milliárd lakója van. A népesedés üteméhez pedig érdemes tudni, hogy egy most 60 éves ember életében megháromszorozódott a Föld lakossága.
Ennek körülbelül negyede tartozik a „globális fogyasztói réteghez”, ami 1,7 milliárd fogyasztót jelent…

Fenntarthatóság
A fogyasztói életstílus nem fenntartható. Négy Földre lenne szükségünk, hogy ezt az erőforrás-felhasználást az összes emberre kiterjesszük. Amint azt az ökológiai lábnyomunkból kiszámíthatjuk, 2012-ben az emberiség már augusztus 22-ére (Túllövés Napja) felhasználta azt az erőforrás mennyiséget, melynek egész évre elegendőnek kellett volna lennie. Ettől az időponttól kezdve már a következő év energiaforrásait használjuk, így egyre csak növekszik az ökológiai adósságunk. A hitelezők a következő generációk, akiknek már ma érezniük kell a klímaváltozás, az ivóvíz szűkösség negatív következményeit. Ők azok, akik megtapasztalják a növény- és állatfajok szomorú eltűnését.

Valami új?
Egyvalami biztos: a fogyasztó életstílusa nem terjeszthető ki az egész emberiségre, sőt azok számára sem maradhat fenn tartósan, akik most egy fogyasztói társadalomban élnek.
Amennyiben nem tartozunk a fogyasztói réteghez, minden energiánkat megfeszítve azon küzdhetünk, hogy több pénzhez jussunk, és ezáltal oda kerüljünk. Ennek következményei mindenki számára világosnak kell, hogy legyenek: életünk hátralevő részét azzal kell töltenünk, hogy falakat építünk, hogy kívül tartsuk azokat, akiket anyagi jólétünkből kizárunk. Ezen kívül egyre több pénzre és időre lesz szükségünk, hogy környezetünket, amennyire még lehet, karbantartsuk, helyreállítsuk.

Van egy másik lehetőség is. Megpróbálhatunk egy új társadalmat kialakítani: boldogan élni anélkül, hogy szükségleteinket a mértéktelen és agresszív fogyasztás útján elégítsük ki - tevékenyen felépíthetünk egy olyanfajta jólétet, ami igazságos marad, és tiszteletben tartja bolygónk ökológiai tartalékait.

Lépéseket tehetnénk annak érdekében, hogy lelassítsuk a népességnövekedést, amely elsősorban a szegény országokban zajlik az ott élő emberek szándékának ellenére. A Földön ugyanis a nem kívánt terhességek száma igen magas. Ahhoz, hogy elkerüljük a évi százmilliónyi nem kívánt foganást, a következő eszközöket támogathatnánk: a lányok iskoláztatása a szegény rétegekben, a nők egyenjogúságának elősegítése, a családtervezési eszközök és tanácsadás elérhetősége, a társadalombiztosítás megléte (hogy ne csak a gyermek jelentse a nyugdíjbiztosítást).

Izgalmas lenne útnak indulni, hogy megtaláljuk a helyes mértéket, olyan alternatívákat kidolgozni, melyek felszabadítanak minket a gazdasági zsákutcáktól, az új és még újabb utáni kényszeres vágyakozástól. A jelek szerint négy Földet igényelünk. De vajon tényleg átgondoltuk mi ezt jól? Nem lehet, hogy igazából másra van szükségünk?

Kezdjük egy kis önismerettel!

Mire van szüksége egy emberi lénynek?
A szükségletek kérdése hosszú ideje foglalkoztatja az embereket, s ennek megfelelően sokszínűek a hozzájuk fűződő gondolatok és feltételezések. Már a fogalom definiálásakor is két ellentétes nézettel találkozunk. Egyesek szerint a szükségletek a mindenkori társadalmak tükörképei, más gondolkodók számára a szükségletek az emberi lét fundamentális ismertetőjelei. A szükségletek nem igazodnak a mindenkori értékrendszerhez, szociális struktúrákhoz, a technikai fejlődés állapotához. Szükségleteknek azt nevezzük, ami kultúrától, vallástól, nyelvtől, kortól, nemtől független. A szükségleteket viszonylag könnyen megkülönböztethetjük a kívánságoktól: a szükségletek szisztematikus és tartós figyelmen kívül hagyása betegségekhez, a kívánságok kielégítésének elmulasztása legfeljebb frusztrációhoz vezet. Szükségleteinket nem tudjuk szándékosan irányítani vagy elnyomni. A szükségleteket mindenképpen ki szeretnénk elégíteni, így azok az emberi motiváció legfőbb forrásai.

Ezen két nézet semmiképp nem zárja ki egymást, hanem egy rendkívül izgalmas történetté egészül ki. Azt azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy szükségletekről vagy kívánságokról beszélünk. A kiállításon azt a felfogást képviseljük, hogy az emberek szükségletei az adott kultúrától és környezettől függetlenek.

Van-e hierarchia?
A kiállítás gondolatát inspiráló Manfred Max-Neef chilei közgazdász, az alternatív Nobel-díj tulajdonosa szerint az összes emberi szükséglet összefügg, és összetett rendszert alkot egymással. A létfenntartás biztosításán túl nem igazán állítható fel hierarchia közöttük, a szükségletek egyenrangúak, egymást kiegészítik, és egyidejűleg keresik a kielégülést. Az emberi cselekedeteket csak ritka esetekben lehet egyetlen szükségleten keresztül megmagyarázni.

A szükségleteket több szempont alapján is lehet osztályozni, Max-Neef két felosztást javasol, egyrészt a szükségletek kategóriája, másrészt a kielégítés formája alapján.

A szükségletek kategóriái:

• Létezés és létfenntartás: táplálék, öltözék, lakás, környezet, stb.
• Védettség, biztonság, társadalombiztosítás, a személyes jövőbe vetett hit
• Rokonszenv, szeretet, barátság más emberekkel
• A világ megértése, amiben élünk, tudományos kérdésekben is
• Részvétel a politikai, tudományos és kulturális döntéshozatalban
• Lehetőség a szabadidőre, amikor nem kell hasznot hajtó tevékenységet folytatni
• Alkotás, teremtő gondolkodás, ötletek megvalósítása
• Identitás: tudjuk, kik vagyunk, hova tartozunk, és miben különbözünk egymástól
• Szabadság: önrendelkezés gondolatban és cselekedetekben

A kielégítés formája négyféle lehet: valamilyen tulajdonsággal rendelkezni, valamit birtokolni, valamit tenni a szükségletért, vagy megfelelő közegben lenni annak eléréséhez.
A szükségletek kategorizálását nem szabad dogmatikus, ideológiai nézőpontból az emberi létezésre vonatkoztatni. Ez csak egy elemzésre alkalmas segédeszköz, mely segít világnézetünk kialakításában. Az, hogy a szükségleteket pontosan hányféle kategóriába soroljuk, tulajdonképpen mindegy.

Minden gazdasági, szociális és politikai rendszer más és más formáit fejleszti ki az alapvető emberi szükségletek kielégítésének. Korszakok és kultúrák annyiban különböznek egymástól, hogy ugyanarra a szükségletre különböző válaszokat adtak. Kulturális változás akkor következik be, ha a régi válaszokat újak váltják fel.

A sokarcú szegénység
Manfred Max-Neef szerint a szegénységnek több arca van. Mind a kilenc szükséglet nagyon meghatározó, és ha egy szükséglet hosszabb időn keresztül kielégítetlen marad, akkor beszélhetünk szegénységről.

A szegénység szót általában anyagi javak hiányára értjük, ez azokra az országokra valóban igaz, ahol alacsony a bruttó nemzeti össztermék. Ha valahol az erőszak, a bűnözés, nagyfokú fegyverkezés a jellemző, ott a biztonság hiányáról beszélhetünk. A szeretetben ott szegények, ahol a családi erőszak, gyermekek diszkriminálása, stb. uralkodik. Azok, akik autoriter rendszerben élnek, az önrendelkezésben szenvednek hiányt. Az identitás szegénységében szenvednek azok az emberek, akik származásuk, vallásuk, vagy politikai nézeteik miatt elnyomás alatt kényszerülnek élni. A szegénység minden formája fizikai és lelki betegségekhez vezet, ha tartósan fennáll. Nem csak az éhezésbe lehet belehalni, hanem abba is, ha az ember azt hiszi, hogy senki nem szereti, és mély depresszióba esik. Ez a szociális halál akár fájdalmasabb is lehet, mint bármilyen fokú anyagi elszegényesedés.

Növekedés helyett fejlődés
„A fejlődés életminőség kérdése. Vajmi kevés köze van a gazdasági növekedéshez. Nézzék, minden élőlény növekszik egy bizonyos pontig, aztán megállnak. Felnőttek. A fejlődés viszont soha nem fejeződik be.”

Ezekkel a szavakkal foglalja össze Manfred Max-Neef a modern gazdaságpolitika ellentmondásait. A közgazdaság elsődleges célja az emberek boldogsága kéne, hogy legyen, ehelyett mindig csak a nemzeti össztermelés növekedéséről esik szó. Ez a felfogás azonban korunk két lényegi kihívásait nem veszi figyelembe: környezetünk folyamatosan romló állapotát, és az egyenlőtlenséget a javak felosztásában.

Az ökológiai lábnyom, melyet Mathis Wackernagel fejlesztett ki, tudományos és ugyanakkor mindenki számára érthető módon méri az ember gazdasági tevékenységének hatását a környezetre. A lábnyom megmutatja, hogy az emberiség több erőforrást használ fel, mint amennyit a Föld elbír.

Az ökolábnyom az ember természetre gyakorolt hatásának mérőeszköze.
Minden ember nyomot hagy a Földön azzal, hogy itt termeli meg az élete fenntartásához szükséges javakat, és terheli a természetet a hátrahagyott hulladékkal. Ökológiai lábnyomunk annak a területnek a nagyságát jelenti, amelyen az általunk fogyasztott javak (élelmiszer, energia, szállítási eszközök, használati tárgyak) előállíthatóak, illetve a keletkezett hulladék elhelyezhető, függetlenül attól, hogy ez a földterület lakóhelyünk közvetlen közelében, vagy a Föld másik oldalán található.

Tényleg kevés lenne nekünk embereknek az, ami ezen a Bolygón van?
Max-Neef 1980-ban közreadott „Emberléptékű gazdaságtan” című írása segíthet a válasz keresésében. Ha a boldogságot szeretnénk növelni gazdasági és társadalmi berendezkedésünkkel, akkor a hagyományos méréseink nem elegendőek. A GNP (bruttó nemzeti össztermék) az anyagi javak felhasználását méri. Olyan mutatókat kell kifejleszteni, amelyek közelebb állnak a boldogság méréséhez.

Az ipari társadalmakban a javak, termelésük és a piacon való értékesítésük olyannyira a középpontba került, hogy öncélúvá váltak, már nem a szükségletek kielégítését szolgálják. Ez az a pont ahol a rendszer felborul: az anyagi többlet nem vezet nagyobb boldogsághoz.

A neo-klasszikus és domináló gazdasági felfogás szerint a szükséglet az egy hiány érzése. A tartalékok csökkenése lesz az ember fő motivációs szempontja. A gazdaság tehát egy módszer, hogy fogytában lévő javainkból a legtöbbet hozzuk ki. Ez a kiindulási alap – vagyis hogy a gazdaság a hiány kezelője – erősen kritizálható, mivel a hiányt mindig a gazdaság konstruálja. Ameddig a vizet ízletesebbnek találjuk, mint a limonádét, nem fogunk hiányt érezni, ha vizet iszunk.

A szükségleteket azonban nem csak valaminek a hiánya által lehet meghatározni. A szükségletek magukba foglalják azt a hajtóerőt is, hogy az ember tevékeny, cselekvő legyen, új ötleteket, más társadalmi struktúrákat, megoldásokat, termékeket, és szolgáltatásokat fejlesszen ki.
Az, hogy az emberek ki tudják-e bontakoztatni saját lehetőségeiket, vagy sem meghatározza, hogy szükségleteiket saját maguk, illetve a fogyasztás útján elégítik-e ki.

www.tukorbenavilag.hu