Forrás: http://kertesz.blog.hu

Kertünk igazából - bármennyire is szeretnénk ezt hinni - nem a vad és zabolátlan természet egy elkerített darabja, hanem tudatosan épített, az erdőtől, mezőtől nagyban elütő terület, hisz itt mindent az ember, vagyis mi szabályzunk. Éppen ezért a kert állatvilága is merőben eltér a "kinthez" képest, például vadon élő állatokkal elég ritkán találkozunk a kerítésen belül. Ugyanakkor a városok, települések terjeszkedése, az állatok életterének elhódítása, csökkentése azt hozza magával, hogy a vadon élő fauna képviselői olykor-olykor, vagy egyenesen rendszeresen belátogatnak a városi, falusi birtokokra, főleg ha az erdő-mező nincsenek messze. Fokozottan igaz ez ősszel és télen, mikor az élelemforrások elapadása arra készteti a két-, és négylábúakat, hogy számukra szokatlan terepen keressenek betevőt. Sokakat rémülettel töltenek el ezek a betévelyedések, úgyhogy vegyük sorra, kik lehetnek a gyakori hívatlan vendégek, és mit tehetünk ellenük, vagy egyáltalán tenni kell-e valamit?

A sün. A sünök költői túlzással már-már domesztikált vadak, előszeretettel bukkannak fel a kiskertekben, hisz az nekik sokszor terített asztal, mert a fő táplálékaik (csiga, földigiliszta, rovarok, kisebb gyíkok, madártojás) megtalálhatóak itt, és általában rejtekhelyre is lelnek, például a komposzt alatt, elhanyagoltabb kertrészek sűrűjében, vagy a garázs, fészer védett zugaiban. A sün udvarias vendég, nappal nem igazán bukkan elő, éjszaka aktív, de jelentősebb zajt nem csap, akár hetekig észre sem vesszük. Ősszel nyugovóra térnek, a tartós hidegek beálltakor védett helyre vonulnak, testhőmérsékletük lecsökken, és tavaszig álomba merülnek. A sün tehát békés és hasznos állatka, ha segíteni akarunk nekik, akkor most - mivel az enyhe október miatt valószínűleg még ébren vannak - felhizlalhatjuk őket, fűszerezetlen főtt hús, főtt tojás, vagy aszpikos macskaeledel kihelyezésével, minél tápláltabban térnek álomba, annál több az esélye a túlélésüknek. Itatásra ne tejet, hanem vizet használjunk, és a gyümölcsöt se erőltessük. Időszakos téli felmelegedésnél előfordulhat, hogy a sün felébred (ha pár napig 15 Celsius fölé emelkedik a hőmérséklet), ilyenkor kábán kóvályognak, akár nappal is, ekkor megintcsak élelmezéssel segíthetjük őket.
Veszélyfaktor: a sün bármilyen kedves, alkalomadtán megérinthető, megsimogatható állat, vírusvektorként működhet, kullancsot és bolhákat terjeszthet, ráadásul haraphat is, ezért ne fogdossuk, és gyerekeknek se engedjük, hogy a kezükbe vegyék! Elűzni nem szükséges.

A róka. A rókák kiválóan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, így ha életterük csökken, vagy az éhség hajtja őket, nem haboznak lakott területen portyázni. A sünökkel ellentétben ők már képesek komolyabb károkat okozni, természetvédelmi és vadgazdálkodási területeken a védett fajokat sem vetik meg, a kertekben pedig a baromfiólakat látogathatják (elsősorban a kölykes anyaállatok), és madártojás, rovarok, vagy gyümölcs után kutakodnak, de ha úgy hozza a helyzet, a kukákat is átnézik ehető dolgokat keresve. Ahol nincs baromfi a birtokon, ott a róka kárt ugyan nem okozhat, azonban a vörösbundás figurával a legnagyobb probléma közegészségügyi jellegű. Az elmúlt másfél évtizedben megnövekedett számú rókapopuláció körében előfordulhat a veszettség, a fertőzött róka pedig simulékonynak és barátságosnak mutatkozhat, ezért az embert egészen közel engedheti magához. A veszettséget jól jelzi, ha az állat láthatóan cél nélkül lődörög, nekimegy tárgyaknak, és nyáladzik. Sose közelítsünk tehát gyanúsan viselkedő róka felé! Megjegyzendő, hogy a rutinos városjáró rókák veszettség nélkül is barátságosak lehetnek, egy ismerősömnél, aki Budapest külső kerületében lakik, októberben egy kölyökróka a nyitott ajtón át egészen az előszobáig bemerészkedett (sajnos mielőtt a fotógép előkerült volna, már távozott is).
Veszélyfaktor: a veszettség
Védekezés: ha nem akarunk rókajárást a kertben, akkor jól zárjuk le a szemetest, ne hagyjunk kint éjszakára kutya és macskaeledelt, és erősítsük meg a kerítés gyenge pontjait. A róka könnyen elijeszthető pár kiáltással vagy egy tárgy felé dobásával. Ahol nagyobb testű kutya lakik a kertben, ott a rókaveszély minimális.

A vaddisznó. A vaddisznót igazán kevesen sorolják a lakott területen felbukkanó vadak közé, azonban minden évben történnek bizarr találkozások, akár városok belső részein is. A vaddisznó igazi mindenevő, a gyümölcstől a rágcsálókon keresztül a döghúsig mindent elfogyaszt, és alkalomadtán a városokba, vagy a külvárosi, erdőközeli területekre is bemerészkedik. A kertben a túrásával okozhat kellemetlenséget, ugyanis rovarlárvák, vagy gumók után kutatva orrukkal ásnak. Mégsem jellemző, hogy a kiskertekben dúlnának, inkább puszta megjelenésük lehet riasztó, hiszen a kifejlett egyedek súlya a 140-180 kg-ot is elérheti, és bár az embertől alapvetően félnek, előfordulhat, hogy támadnak, ekkor pedig súlyos sérülést is okozhatnak.
Veszélyfaktor: a sarokba szorított, vagy kicsinyeit óvó vaddisznó emberre is támadhat, de például a territóriumát védő kutyának is nekimehet
Védekezés: a vaddisznót ne közelítsük meg, főleg, ha kicsinyei is vannak. Pár kiáltással általában elriasztható, de a legjobb védekezés a félrehúzódás

A nyest. A nyest cukiságfaktora a sünével vetekszik, a kistestű, vadászgörényre hasonlító állat nem félelmetes, sőt, kedves jelenség, azonban izgága és kíváncsi fajta, így előfordulhat, hogy terhünkre van. A nyest előszeretettel lopakodik, sőt költözik be a lakott övezetekbe, elsősorban a magaslati helyeket, háztetőket, padlásokat használva búvóhelynek. A nyestek rendszerint hangosak, sokat játszanak, kergetőznek, izegenek-mozognak a padláson (garázsban, fészerben esetleg), éjjeli portyáikon pedig akár az autók motorterébe is bemennek, és a vezetékeket is megrágcsálják. További gond velük kapcsolatban, hogy a tetők szigetelését károsíthatják, mikor járatokat fúrnak bele, vagy oda készítik fészkeiket. A nyest nagyon óvatos és gyors állat, szemtől-szemben ritkán találkozni vele, inkább csak az ürülékük és az általuk csapott zaj jelzi őket.
Veszélyfaktor: a nyest nem támad, nem harap, még a háziallátok sincsenek veszélyben tőle, azonban zavaróak lehetnek futkározásukkal, és kárt tehetnek a rágcsálásukkal
Védekezés: a nyestlakta padlásra kutyák holmijait, fekvőrongyait szokás felvinni, az ebek szaga elriasztja őket. Ha agilis kotorék-, vagy vadászebünk van, őt is felvihetjük néha egy kicsit, a nyestek frászt kapnak tőle.

Patkány. A patkány - főleg a nők körében - hatalmas riadalmat képes kiváltani, sokan undorodnak ettől a szőrös kis állattól, pedig okos, kíváncsi, és barátságos természetű. Természetesen ettől még nem fogja megszeretni, aki eddig nem tette, de jó tudni, hogy közvetlen veszélyt nem jelent az emberre. A patkány a kertben vonulóösvényeivel okozhat bosszúságot, a rendszeresen használt közlekedőfolyosóján folyamatosan vizel (jelöl), így a gyepet csíkokban kipusztíthatja. Ezt a szokását a padláson, kamrában is megtartja, ráadásul előszeretettel dézsmálja a kamrákat, spájzokat, pincéket, ahol növényi terményeket, magvakat és egyéb élelmet keres. A házakba, kertekbe föld alatti vájatokon, csatornákon jut be elsősorban, de ha a szomszéd kertje elhanyagolt, burjánzó, akkor is számíthatunk az átlátogatásra. Tudni kell, hogy a patkányok 20-50 fős kolóniákban élnek, ahol egy felbukkan, ott jó eséllyel több is lesz.
Veszélyfaktor: bár a patkány alapvetően nem veszélyes, a rajtuk élősködő bolhák miatt betegségeket hurcolhatnak be, és rágcsálásukkal, dézsmálásukkal okozhatnak kellemetlenséget.
Védekezés: a bejutás megnehezítése nem mindig segít, találékony, ügyes állatok. Patkányméreg és csapda kihelyezésével irthatóak, de ezen eszközöknél mindig vigyázni kell arra, hogy a saját, vagy szomszédbeli háziállatokra ne jelentsenek veszélyt. Léteznek ultrahangos riasztókészülékek is, de egy termetesebb, tettrekész macska, vagy jó ösztönű kutya is megoldást jelenthet.

Macskabagoly. Hogy ne csak négylábúak kerüljenek a listába, utolsóként a macskabagoly kerül sorra, mely akkor jelenik meg, ha bőséges táplálékot - kistestű rágcsálót, egeret, cickányt, valamint madárfiókát - talál a közelben. Éjjel aktív, ügyesen vadászik, eredményes portyázásait pedig a fák alá szórt - elég gusztustalan - szőrcsomók, csontdarabok és egyéb maradványok jelzik. Nem csak az éjszakai lakmározás gyomorforgató maradéka írható a számlájára, nem véletlenül hívják vidéken csikorgó bagolynak is, hangosan lármázik a kertben, van, hogy aludni sem lehet tőle. Mindemellett azért is kártékony néha, mert nyilvánvalóan nem válogat, és védett madárfajokat is pusztít, ezért madárvédelmi telepek közelében nem szívesen látott vendég. Az emberre ezeken kívül ártalmatlan.
Veszélyfaktor: az alvás ellensége, és a vacsoramaradéka gusztustalan a kertben.
Védekezés: a baglyok fáinak ágaira erősített plüssállat kiváló riasztó, az a fontos, hogy a plüssmackónak, játékfigurának nagy, fényes gombszeme legyen, ezt a bagoly figyelésként érzékeli, és idegesíti, elriasztja.