Forrás: http://www.gaiaalapitvany.hu

Szőlőlekvárral először az őrségben találkoztam. Ott lopta be magát a szívembe.
Az tiszta otellóból volt, így nagyon szagos és nagyon jellegzetes ízű.
Miután semelyik lekvárba nem teszek cukrot, nagyon fontos, hogy a gyümölcs jó érett legyen, de még nem erjedjen. Idén nagyon finom édes volt a szőlő így úgy gondoltam megpróbálom.

Szőlőlekvár:

A szőlőt (lehet csak otellóból is, én vegyesen csináltam valami szagosból és otellóból) megmosom leszemezem, majd felteszem főni. Amikor levet engedett és elkezd forrni, leszedek a levéből, és bedunsztolom. Ez jó lesz 100%-os szőlőlének majd a télre. Kb. 1 litert mertem le az 5 kg szőlőről, de lehetett volna többet is. Amikor megfő a szőlő, átpasszírozom az egészet, hogy a magok kijöjjenek belőle.

Nem használok tartósítószert semmihez és ezzel a módszerrel, még mindig van olyan lekvárom ami már 2 éves és semmi baja sincsen. A módszer egyszerű, ahogy korábban is csinálták, mielőtt a sok tartósító elterjedt volna. Kimosom és a sütőben 30 percig 100 fokon sütöm az üvegeket. Ezt úgy szoktam időzíteni, hogy amikorra elkészül a lekvár, addigra legyen kész az üveg is, hogy a forró üvegekbe tudjon kerülni. Aztán mehet a dunsztba. Attól függően, hogy milyen jól sikerül a dunszt 3-5 nap alatt hűl ki teljesen. Innen pedig mehet a helyére. Nekünk nincs kamránk a panelba, így állandóan 26 fokon állnak az eltett savanyúságok, lekvárok és nem romlik meg.

Ebből a mennyiségből lett kb. 2 liter lekvár és 1 liter ivólé.