Miközben szigorú követelmények vonatkoznak a nyerstermékekre, a feldolgozott áruk eredetéről semmit sem tudunk. Az EU ezen a helyzeten változtatna, és nemcsak az élelmiszerek, hanem más áruk nyomonkövethetőségét is erősítené – írja a Népszabadság Online.

A fogyasztó tudja, honnan jön a szupermarketben vett csirkemellfilé, de nem tudja, honnan kerül a hús a csirkés szendvicsbe vagy a gyorséttermi csirkefalatokba – állítja Olivier Andrault, az UFC Que Choisir francia fogyasztóvédelmi szervezet szakértője.
Miközben – főként a kergemarhakór óta – a legszigorúbb követelmények vonatkoznak a nyerstermékekre, a feldolgozott árukról semmit sem tudunk. "Pedig jó esély van rá, hogy a feltálalt csirkehús Brazíliából érkezett: ott a legolcsóbb a világon" – magyarázta Andrault a Le Figaro francia napilapnak.

Ennyit tehát az élelmiszerek nyomonkövethetőségéről, amely a minapi lóhúsbotrány nyomán lett Európa-szerte slágertéma. (Mint kiderült, marhahús helyett lóhúst kevertek több fagyasztott készítménybe.) S hiába büszke az EU a – valóban – szigorú és részletes fogyasztóvédelmi szabályozásra, itt már szürkezónába érkezünk. Ha a feldolgozott ennivaló például Olaszországban készül, nyugodtan rá lehet ragasztani a Made in Italy címkét akkor is, ha a benne lévő húst Bulgáriából vagy Magyarországról vásárolták.

A baj nem jár egyedül: nemcsak a fogyasztók tájékoztatása, hanem az ellenőrzés is hiányos. A legnagyobb franciaországi kikötőbe, Le Havre-ba évente ötmillió konténer érkezik, ezeknek kevesebb mint öt százalékát érinti valamilyen kontroll.

Tanulságos a lóhúsbotránnyal hírbe hozott cég, a Findus védekezése is: ők fedezték fel a szabálytalanságot, nem pedig az egészségügyi hatóságok vagy a forgalmazási lánc más szereplői. Szakemberek megerősítik: a hatósági ellenőrzések olyan ritkák, hogy a megfelelő nyomonkövethetőséget semmiképpen sem biztosítják.

Noha erről már a lóhúsbotrány előtt határoztak, különös felhangot kapott a brüsszeli bizottság most közzétett javaslatcsomagja. Ennek egyik célja éppen az: könnyebben ki lehessen nyomozni a problémás termékek eredetét. Tonio Borg fogyasztóvédelmi és egészségügyi EU-biztos arra figyelmeztetett, hogy a nemzeti hatóságok nem mindig tudják megállapítani a veszélyes árucikkek származási helyét. A legtöbb ilyen áru Kínából érkezik, de amikor a gyártóhoz próbálnak eljutni, vagy hiányoznak a megfelelő dokumentumok, vagy pontatlan a megadott információ, vagy maga a kínai cég tagadja az érintettségét.

S hogy egyszerűbb legyen az azonosítás, keményebb szabályok vonatkoznak majd (legalábbis a bizottsági javaslat szerint) a származási ország és a gyártó adatainak feltüntetésére. Igaz, az átláthatóságnak is vannak határai – emlékeztet az EUobserver hírportál. Ha például egy cipőt Spanyolországban raknak össze, hiába gyártják a talpát, a cipőfűzőjét vagy bármely egyéb részét Kínában, végül Made in Spain vagy Made in the EU címkét kap. Merthogy a származási ország feltüntetését a gyártási lánc legfontosabb állomása határozza meg: az összeszerelés helyszíne.