A Szakácskönyv a magyar szürkéhez nem meglepő módon a magyar szürke marhát mutatja be eredete, története és felhasználása szerint, és mindezt kedvesen, szeretettel és izgalmasan teszi, köszönhetően a szerzőnek, Kerekes Sándornak. Könyvkritika.

Szerző: Nábelek Zsófia | Forrás: http://www.origo.hu/tafelspicc

A Szakácskönyv a magyar szürkéhez című könyvéből nemcsak az derül ki, hogy a jószág egyes részeit hogyan érdemes felhasználni, hanem a bevezetőből röviden, lényegretörően megismerhetjük a szürke marha történetét, a magyar gasztronómiában betöltött szerepét. A szakácskönyv elején kedves bemutatkozásból ismerhetjük meg Kerekes pályáját - a szerző séf és amerikaifocista, kacskaringós életúttal, helyi alapanyagok iránt érzett szenvedéllyel -, a sikeres cukrászmúltat, a szürke marhához való viszonyát.

A séf és kedvencei

Forrás: Táfelspicc

A szürke marha nem akkora slágertermék, mint a mangalica, de egyre népszerűbb éttermekben vagy biopiacokon (kolbász, szalámi, sonka formájában).

Az előszóból és az utána következő fajtabemutató részekből megtudhatjuk, hogy húsa eredetvédett és organikus, de ennél sokkal romantikusabb, hogy nemcsak füvet, hanem kakukkfüvet, kamillát, rozmaringot és más gyógy- és fűszernövényeket legel, ezektől kapja a hús a jellegzetes aromáját. Ez a sajátos karakter befolyásolta a könyvben szereplő receptek alakulását, tehát itt nem arról van szó, hogy a szürke marha húzónevével kapunk egy marhahúsos szakácskönyvet, bár a könyv éppenséggel annak is kiválóan használható.

Néhány kép elforgatva adja ki

Forrás: Táfelspicc

Aki már látott szürke marhát, az tudja, hogy a hatalmas szarvakkal felszerelt, tömör, izmos vadállat elég félelmetes, de bennem ez azonnal rajongássá változott, ahogy ezt az izomtömeget elképzeltem kakukkfüvet, mentát legelészni.

Cukiskodik a szürke marha

Forrás: Táfelspicc

A jó rendszerezésért könnyen bele lehet szeretni egy szakácskönyvbe, és ezt jól rendszerezték.

Praktikus, összeszedett, a receptszekciók a különböző koncokra épülnek, és persze a bal alsó sarokban rajzolt szürke marha és a rajta színnel jelölt részek tovább segítenek, mindig mutatják, hogy az állatnak éppen melyik részét használjuk. A csodálatos étel- és hangulatfotók miatt már csak úgy lapozgatni is érdemes, ezzel sikerült életet vinniük a rendbe.

Bontási rajz a könyvben

Forrás: Táfelspicc

Romantika komondorral

Forrás: Táfelspicc

A receptek étteremben is megállnák a helyüket, ugyanakkor egyszerűek, házilag, kevés gyakorlattal is kivitelezhetők. Sok közöttük egy-egy klasszikus átirata, mint például a gyömbéres kocsonya - nagy kedvencünk.

Kerekes segítőkész, minden recepthez jár egy tipp (olykor egy újabb recept vagy csak egy hasznos jó tanács), érthetően elmagyarázza, micsoda mire jó, könyvéből megismerve a konfitálás és a demi-glaze is természetesnek tűnik, érthető, végrehajtható munkafolyamat lesz.

Van pár fázisfotó is, itt Kerekes éppen Wellington-bélszínt segít sütni

Forrás: Táfelspicc

Téli fagyi is van benne, Kerekes apukájának ajánlja

Forrás: Táfelspicc

A desszertszekció pedig olyan meglepetés (cukiskodó, szarvasmarha-testrészekre utaló desszertnevekkel, mint az ökörszem vagy a borjúkötél), amivel végképp beleszerethet a könyvbe mindenki.

Akiknek ajánljuk:

Kezdő háziasszonyoknak, akik a húsokkal ismerkednek, mert hasznos fogásokat tanulhatnak meg egy állat különböző részeinek a felhasználásáról. Haladóknak, profi háziasszonyoknak, mert sok izgalmas receptet tartalmaz. Húsimádóknak és azoknak, akiket le lehet venni a lábukról ételfotókkal.

A szerkesztőségi kedvenc recept

Forrás: Táfelspicc