Tényleges árutermelés folytatása nélkül is hozzá lehet jutni a területalapú támogatáshoz az uniós szabályozási rendszerben – ez is hozzájárul a most dúló földügyi társadalmi vitákhoz a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) véleménye szerint. Az érdekképviselet elemzése megállapítja: az álgazdálkodók a pénzt ugyanúgy elviszik a mezőgazdaságból és a vidékről, mint ahogyan az a mintegy egymillió földtulajdonos is elviszi a földbérleti díjakat, akinek semmi köze a mezőgazdasághoz.

A 2008-ban jelentkező pénzügyi- és gazdasági válság – megkésve – de ráirányította a társadalmak figyelmét az európai gazdaság gyengeségeire, ezen belül a globalizált gazdaságban egyre jobban éleződő versenyhelyzet következményeire. Iparágak sodródtak recesszióba, elmaradtak a fejlesztések, beruházások, munkahelyek szűntek meg. A válság során megindult a tőke átcsoportosítása, a megélhetés forrásainak lehetőségeinek a keresése.

A korábban működő mezőgazdasági vállalkozásokon, gazdálkodókon túlmenően megnőtt az új érdeklődők száma, mind az új tőkebefektetések, elsősorban a föld tulajdonszerzés, mind a mezőgazdasági tevékenység során kialakítható munkalehetőségek és jövedelemszerzés iránt. A hazai termőföldek értékállóságába vetett hit, az uniós támogatások felzárkóztatása és annak kiszámíthatósága, a megélhetési kényszer és sok esetben a tárgyszerű ismeretek, a járulékos kötelezettségek ismeretének hiánya mind hozzájárult ahhoz, hogy nőtt a földtulajdonlás és a földhasználaton keresztül megszerezhető uniós területalapú támogatások iránti igény – állítja a MOSZ.

A fejlett országok - így az Európai Unió is - saját polgárainak megfelelő mennyiségű és minőségű, mérsékelt árú élelmiszer-ellátása, illetve a mezőgazdasági termelők jövedelembiztonsági kockázatának csökkentése érdekében több évtizede alkalmazzák a mezőgazdasági termelés szabályozott támogatásait. A mezőgazdasági termelés - eltérően az ipari tevékenységektől – természetben, szabadtéren folyik.  A növényi produkció szinterei a szántóföldek, legelők, amelyek termése nagymértékben függ az időjárástól, a csapadék mennyiségétől, eloszlásától és a hőmérséklet változásaitól. A termés mennyiségét, a bevételeket, a jövedelmet, megbízható előrejelzések hiányában egy termelési ciklusra megtervezni, megbecsülni szinte lehetetlen. A mezőgazdasági termelés egyébként is bonyolult kölcsönhatásban lévő biológiai rendszerek keretében valósul meg.

Az érdekképviselet szerint az előzőekből következik, hogy nagyon magas a beruházások és a költségek megtérülésének a kockázata. A kiszámíthatatlan termésmennyiségek sokszor hektikus piaci ármozgást idéznek elő, ami a fogyasztók számára indokolatlanul magas élelmiszerárakat eredményezhet, más esetben a termelők számára a költségek szintjét el nem érő értékesítési árakat eredményezhet.

Az elmúlt évtizedek során érvényesített agrárpolitikák hatására bekövetkezett fejlődésnek - elsősorban a technológiai fejlesztéseknek - köszönhetően a fizetőképes kereslet kielégítésére a globális piacokon már megtalálható a szükséges élelmiszer mennyisége. Az új helyzetet érzékelve, a gazdasági stabilitást feltételezve, az Európai Unió agrárpolitikai reformjában új szempontok, új célok, új feladatok kerültek előtérbe és kitűzésre, amelyeket a regisztrált termelőknek teljesíteniük kell a támogatásért cserébe. Ezek közül a legfontosabbak a környezet, a természet, a tájjelleg megóvása, az élelmiszerbiztonság szavatolása, az állatjóléti előírások betartása és a foglalkoztatás növelése. Az Európai Uniós támogatások csak akkor vehetők igénybe, ha a gazdálkodók szigorú jogszabályi követelményeket teljesítenek. A termelés során az előírt kötelezettségek betartása többletköltségekkel jár, ami ugyanakkor növeli az unióban előállított élelmiszerek, mezőgazdasági termékek önköltségét és versenyképességét is. Ezzel szemben az unióba behozott élelmiszerek, mezőgazdasági alapanyagok esetében nem követelik meg ugyanazokat az előírásokat és ezzel hátrányt teremtenek az uniós termékeknek a belső- és külső piacokon egyaránt.

Egészséges és teljesen természetes folyamat az, hogy az egyes terméket előállító és értékesítő mezőgazdasági vállalkozások egymásnak versenytársai – hangoztatja a MOSZ. Eltérő természeti adottságokkal, gazdasági háttérrel és szakmai felkészültséggel folytatják a tevékenységüket, alkalmazkodva a vállalkozásokat sok esetben hátrányosan megkülönböztető jogszabályi feltételekhez. Már ez a helyzet is garantálja az érdekütközéseket, amelyek a földtulajdonért, a föld használatáért folyó versenyben gazdasági téren folyamatosan jelentkeztek és amelyek társadalmi, politikai vitaként is megjelentek.

Az Uniós Agrárpolitika legutóbbi reformjának vezérfonala az, hogy a teljesítményalapú, konkrétan előállított termék mennyiségéhez kötött támogatásokat felváltotta a területalapú, kapacitás jellegű, jövedelemkiegészítő támogatás, amelynek nem feltétele a mezőgazdasági árutermelés végzése, de a szántóföldeken, gyepeken biztosítani kell a környezetvédelmi, természetvédelmi előírások teljesítését. A támogatási rendszer változtatásával előállt egy olyan többféleképpen kihasználható helyzet, ami lehetővé tette a támogatás megszerzését azok számára is, akik korábban nem folytattak mezőgazdasági tevékenységet és a későbbiekben sem akarnak árutermelést folytatni.

Az uniós rendszerben azon túl, hogy a tényleges árutermelés folytatása nélkül is hozzá lehet jutni a területalapú támogatáshoz, még tetézi a problémát, hogy ezek az álgazdálkodók a pénzt ugyanúgy elviszik a mezőgazdaságból, a vidékről, mint ahogyan azt a mintegy egymillió földtulajdonos elviszi a földbérleti díjakat, akiknek semmi köze a mezőgazdasághoz. Ezek a pénzek nem kerülnek vissza a mezőgazdaságba, ezáltal csökkennek a társadalmilag, gazdaságilag fenntartható vidék forrásai.
További feszültséget eredményez, hogy mintegy 300-400 ezer hektár gyepterületen úgy lehet hozzájutni a szántóterülettel azonos támogatáshoz, hogy a hozamot nem takarítják be, állatot nem legeltetnek rajta, és környezetvédelmi, természetvédelmi ráfordításokat sem szükséges tenni a gyepek jellege miatt. Így válik érthetővé, hogy a szántó és gyepterületeknek a birtoklása és „a használata” vonzó, spekulációs célpont.

A tényleges árutermelést folytató gazdálkodók és vállalkozások országos átlagban a termelés során – az időjárástól függően – veszteséget, vagy nyereséget könyvelnek el. A magyar gazdálkodók az Európai Uniós átlagos támogatottsági szintjét 2012-ben érik el és most egyenlítődik ki a támogatásbeli hátrány. Így nyílik lehetőség arra, hogy a kedvezőtlen időjárási és piaci viszonyok esetén a támogatás kiegyenlítheti a gazdálkodók veszteségeit és lehetővé teszi azt, hogy hosszú távon folytassák a termelést, adót fizessenek, foglalkoztassanak, beruházzanak.
Az érdekképviselet szerint különös része a most folyó társadalmi vitáknak az is, hogy a nagyobb méretű üzemek aránytalanul több támogatást kapnak, mint a kisebb méretű üzemek és gazdálkodók, akiknek száma jóval nagyobb, de a támogatásból kevesebbet kapnak. A nagyobb méretű üzemekkel kapcsolatban megfogalmazódik az az igény, hogy csökkentsék a támogatások összegét, mert aránytalanul nagy a részesedésük. A nagyobb összegű támogatásra jogosult üzemek általában vegyes gazdálkodást folytatnak (szántóföldi növénytermesztés, kertészet és állattenyésztés), árutermelő gazdaságként hasznosítják az általuk használt földterületeket és veszik igénybe az Európai Uniós forrásokat kiegészítőként a saját megtakarításaikhoz, a fejlesztések, beruházások megvalósítása érdekében.
A nagyobb méretű üzemek jelentős része kis- és középvállalkozás, amelyeknek sok kis résztulajdonosa van (szövetkezet, rt., kft.). Köztük az uniós támogatások megoszlanak, így előfordul, hogy egyéni vagy családi vállalkozó arányosan jóval nagyobb támogatáshoz jut, mint a kis résztulajdonosok, akik összefogva, közösen a méretgazdaságosságot megvalósítva jelennek meg a termelésben és a piacokon. A MOSZ véleménye szerint, az árutermelést folytató, adófizető, foglalkoztató és hosszútávon beruházó gazdaságokat megilleti az arányos támogatás kifizetése szemben azokkal, akik nem folytatnak árutermelést, elkerülik az adófizetést, egyáltalán nem, vagy illegálisan foglalkoztatnak és beruházást nem végeznek.

Az ilyen kiskapukra, kedvezményekre épülő támogatásigénylés nem hasznos a vidéknek, nem hasznos az országnak és az Európai Uniónak sem, hiszen az elhúzódó válságban szüksége van a fogyasztóknak a megfizethető áron az élelmiszerre, éppen úgy, mint az országnak a mezőgazdaság teljesítményére – állapítja meg a MOSZ. Példa erre a 2011-es mezőgazdasági hozamérték és exportteljesítmény növekedése a GDP-hez való hozzájárulása. Jó lenne, ha a társadalmi vitákban a tények és az érvek nagyobb szerepet kapnának a közvélemény tájékoztatásában, mert az érintettek akár vesztesei vagy nyertesei a támogatásoknak, pontosan ismerik a helyzetet, de a laikusok tájékoztatása sok esetben egyoldalú – hívja fel a figyelmet az érdekképviselet.

Forrás: http://www.agromonitor.hu