Sokszor, első ránézésre, nincs szemmel látható különbség például két alma között, azonban, ha megkóstoljuk őket, az érzékeinket nem tudjuk becsapni. Hiszen teljesen más íze van egy génkezelt gyümölcsnek és egy több száz éves, őshonos fáról származó, „vegyszerrel soha nem érintkezett” fajtájúnak – mondta Kovács Gyula gyümölcsnemesítő a nagykanizsai Piarista Iskola „Ökollégium” projektjének részét képező előadásán, melynek során nemcsak szakmája csínját-bínját ismertette a jövő generációval, hanem arról is szólt, hogy a mai világban is léteznek „Tündérkertek”.

A pórszombati, civilben erdész Kovács Gyula különleges „gyűjtőszenvedélynek” hódol – mint egy megszállott – több évtizede. Különleges hobbi az övé: szinte az egész Kárpát-medencéből, beleértve kis országunkat is, gyümölcsfákat gyűjt. Méghozzá nem akármilyeneket: sok más mellett olyanokat is, amik akár az 1200-as évekből származnak, vagy épp Benedek Elek szülőházánál állnak. Ezeknek a fajtáknak egy közös sajátosságuk van: őshonos fákról van szó, sokszor olyanokról, amik ma már alig élnek a köztudatban. Hiszen ritka, ha napjainkban valaki tisztában van azzal, milyen a véralma, az Orbai alma, a kékalma, vagy épp az igazi vadkörte.

Gyümölcsfajták életre keltése

Kovács Gyula pedig épp ezért küzd, hogy a sokszor elfeledett gyümölcs(fa)típusokat újra „életre keltse”. Mindezt pedig nemcsak a Medes-hegyi birtokán teszi, ahol több mint ezer fajta, őshonos fát nevel – amik egyébként hosszú évek kutató-és gyűjtőmunkájának eredményét is tükrözik, hanem járja az országot is, hogy különböző ismeretterjesztő előadásokkal a hagyományápolás és a népi értékek efféle megőrzésére is felhívja az emberek figyelmét. Tette mindezt Nagykanizsán is az örökségvédő, a számos díjjal is kitüntetett szakember. Előadásán diákoknak adott ízelítőt - ahogy ő mondta – „kicsit a történelem, kicsit az agrár” területről, melybe tökéletesen beleillik a „Tündérkertek” világa is.

E fogalommal a közösségi gyümölcsöskerteket illeti Kovács Gyula, melyek lényege leginkább abban rejlik, hogy csakis őshonos gyümölcsfák teremnek bennük. Csángóföldtől egészen a Felvidékig sok száz ilyen kert található, létrejöttük pedig egyértelműen a göcseji gyümölcsésznek köszönhető. Almától a cseresznyéig, a meggytől a körtéig és a szilván sokféle gyümölcsöt (nos és fát) őriznek ezek a kertek. A göcseji, az őrségi és a hetési lokálpatrióta közösségeknek felajánlottam, hogy akik településükön, vagy éppen a szőlőhegyen összegyűjtik a régi fajták oltóvesszőit, én készítek ezekről oltványokat és nekik ajándékozom, ha cserébe ők ezekről a régi fajtákról mindent lejegyeznek és vállalják, hogy közterületen elültetik és gondozzák őket. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, hiszen idén tucatnyi közösség hozta el régi fajtáit – beszélt lelkesen az eredményekről és az összefogásról.

- Amerre járok, mindig, mindenhol, mindenkitől azt kérem, hogy elődeik udvarából – legyen nagy-vagy dédszülőkről szó – mentsenek, s óvjanak meg egy fát. Ne csak maguknak, hanem az utókornak is. Útjaim során azt is felajánlom az embereknek, hogy szívesen készítek régi fafajtáikról oltványokat, és vissza is adom nekik őket, feltéve, ha elültetik és gondozzák őket – mondta Kovács Gyula. A gyümölcsész nemcsak tudása legjavát vitte el a Piarista Iskolába, hanem 7, őshonos gyümölcsfát is, amiket az intézménynek ajándékozott. Köztük olyan almafát is, ami Petőfi Sándor korából származik…

Ennek a kitartó fajta-megőrző munkának az eredményeként olyan gyümölcsfafajtákat sikerült megmenteni, mint például az aszalókörte, aminek nevéből is következtethetünk felhasználására. A kemény, íztelen gyümölcsöt eleink nem frissen fogyasztották, hanem megaszalták, ez lett hasznosításának módja. De olyan körtét is talált már a pórszombati erdész, ami mínusz 10 fokon is eláll télen, majd áprilisra megpuhult. A házi berkenye - Göcsej jellegzetes gyümölcse - a 18. században meghatározó volt a népi gyógyászatban, ám mára alig van két tucat fája. Ezeket szintén oltással próbálja a szakember tovább szaporítani.

A gyűjtemény elsősorban a Göcsej, Őrség és Hetés régi fajtáinak megmentésére irányult, ám mára kilépett a tájegység határai mögül. Érkeztek fajták az ország több pontjáról, a Felvidékről és Erdélyből is. Medes-hegyen a Kárpát-medence ősi fajtáinak gyűjteményét szeretnék létrehozni. A vállalkozáshoz szükséges terület biztosításához a helyi önkormányzat is felajánlotta segítségét.

Nemrég a Felvidékről érkeztek oltóvesszők, de kaptam Erdélyből, a Bolyai Farkas sírján álló almafáról is. Az énlakai-gyűjteményt kiegészítve kezdtem elkészíteni Tündérország (Erdély) gyümölcsöskertjét. Cseréljük is más gyűjtőkkel az oltványokat, így van esélyük a fennmaradásra, de sajnos kevesen vagyunk – tette hozzá Kovács Gyula, aki befejezésül arról is beszélt, hogy mekkora meglepetésként érte a megyei elismerés. Azok az eredmények, sikerek, amikben az elmúlt időben részünk volt, sok jóakaratú ember munkájának eredménye. Segítségüket ezúton is szeretném megköszönni. Természetesen nem tudnám ezt a munkát feleségem és három fiam támogatása nélkül csinálni. A Medesi Kör sikereinek kulcsa az ő áldozatvállalásuk - mondta.

Törvényi szabályozás a pusztítást segíti

Őseink a fajták szelektálásánál először a termésbiztonságot tekintették a legfontosabb választási szempontnak. Éhínség vagy háború idején, ha a termés elpusztult, az állatokat elhajtotta az ellenség, a gyümölcs még akkor is biztos táplálékot nyújtott. Később bizonyos célra szelektáltak. A lekvárnak, ecetnek, aszalásra, gyümölcslének, pálinkának mind- mind megvoltak a saját gyümölcsfajtái.

Egykor minden községnek megvoltak az egyedi, régi fajtái, és megvannak most is, csak fogyóban. Ezeket kell összegyűjteni. Génbankot lehetne létrehozni a régi gyümölcsfafajtákból és így fennmaradnának, a települések pedig továbbvihetnék őseik hagyományait - fűzte hozzá. - Korábban a gyümölcsfákat megbecsülték. A múlt század fordulóján Göcsejben még gyümölcsfa számlálást tartottak. Sajnos felgyorsult világunkban kíméletlenül gázolunk át a múlt értékein. Régi gyümölcsfajtáink pusztulása, pusztítása jó példa erre. Még megbecsülni sem lehet, hogy hány fajta pusztult ki az elmúlt évtizedekben, de ezen már nem tudunk segíteni. A meglévők megóvása viszont a mi felelősségünk. Próbálok a gyűjtés során mindent megtudni ezekről, mint a felhasználásuk módját, hozzájuk kapcsolódó hagyományokat – magyarázza a szakember, aki gyűjteményében, a Medes - hegyi birtokon eddig több mint fél ezer fajtát különített el, fajtákon belül pedig több változatot.

Magyarországon a jelenlegi törvényi szabályozás sajnos - Európában egyedülálló módon - ezeknek az értékeknek pusztítását segíti, és gátolja megőrzésüket. Hazánkban nincsen lehetőség arra, hogy a termelő a saját gyümölcséből gyümölcslét készítsen eladásra, mert nem felel meg az uniós kritériumoknak, így tönkremegy, míg máshol, például a Szlovéniában ezt megtehetik a gazdák. Őrzik és védik a fáikat, mert hasznosítják, míg mi magyarok ettől a lehetőségtől meg vagyunk fosztva. Holott ezáltal ösztönözni lehetne a falusi embereket a környezetükben lévő öreg fák megtartására. Amíg ez nem változik, pusztulni fognak a fák és a hagyományok is.

Forrás: richpoi.com