A földtörvény módosításától, az egyre hatalmasabb botránnyá dagadó állami földhaszonbérleti pályázatoktól, a dominóként bedőlő húsipari vállalkozásoktól, a minisztérium és az ágazati érdekvédők szövetségén alapuló kartelltől, az aszály okozta brutális károkról és árnövekedésről, valamint a termőföldárak megállíthatatlan szárnyalásától volt hangos nemcsak a szaksajtó, hanem a teljes hazai média. Idén egyszerre szőtték át a politika és a gazdaság mindennapjait a mezőgazdaság legkülönbözőbb ágazatai. Miért lett ilyen fontos a föld 2012-ben? 

A 2012-es év legjelentősebb történéseit feldolgozó sorozatunk korábbi írásai: 

2012.12.23 12:36 Zuhan a hazai tőzsdei forgalom, eltűntek a befektetők (Top 10 sztori 2012 - 9.) 
2012.12.22 11:12 Mostohákat és kedvenceket termelt a törvénygyár (Top 10 sztori 2012 - 10.) 

A 2011-es statisztikai adatok alapján a mezőgazdaság a bruttó hazai termék (GDP) termeléséhez 4,6%-os aránnyal járult hozzá, ám az idei évben, elsősorban az aszálykárok miatt, brutális visszaesést produkált. Míg 2012 első negyedévében 6% körüli volt a mezőgazdasági termelés visszaesése a megelőző év azonos időszakához viszonyítva, addig a második negyedévben már több mint 17%, a harmadikban pedig már a 21%-ot is meghaladó volt a csökkenés, köszönhetően a 2011-es év magas bázisának. Jól látható, hogy az ágazat nem a gazdaság legfontosabb motorja, ennek ellenére politikai és gazdasági szempontból egyre nagyobb figyelmet kapott, olyannyira, hogy az idén többször is a címlapokon szerepeltek a mezőgazdaság legkülönbözőbb területeiről érkező hírek. Az állami földek haszonbérletének újraosztásával, Ángyán Józsefnek (a VM korábbi parlamenti államtitkára) a pályázatok elbírálásával összefüggésben lévő lemondásával, a Vidékfejlesztési Minisztérium kartellgyanúba keveredésével, az élelmiszerár-robbanástól való félelmekkel, és a hazai húsipar vállalatainak egymás után bejelentett csődjeivel is kitüntetett módon foglalkozott a sajtó. 

Mindezek mellett a világban egyre többet, és egyre hangosabban lehet hallani az élelmezés hosszú távú problémáiról. A Föld túlnépesedéséből és az egyre növekvő számú és igényű középrétegből az következik, hogy a termőföld, mint az élelem megtermelésének és az állatok táplálásának alapja, mely véges jószág, egyre inkább felértékelődik, és a földdel együtt a mezőgazdaság, mint iparág, az egyes országok stratégiai ágazataivá válik. Magyarország ebben a tekintetben kimondottan szerencsés helyzetben van, hiszen földrajzi és környezeti adottságai átlagon felül jók. 

Megállíthatatlanul nőtt tovább a föld ára 

Az FHB Termőföldindex 2012. első félévében az EU csatlakozás óta eltelt időszak - reál értelemben vett - legmagasabb drágulását mérte. Különösen figyelemre méltó ez a teljesítmény akkor, ha azt is beszámítjuk, hogy az elmúlt időszak egyik legnagyobb inflációját szenvedte el eközben a hazai gazdaság. A nagymértékű áremelkedés fő oka a 2011-es jó mezőgazdasági év hatása, ugyanakkor a keresletet ösztönzi a szabályozás várható változtatása is. 

A földtulajdon szerkezetére, így a termőföld kereskedelmi forgalmára vonatkozó legmarkánsabb változást az új Földtörvény (A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény) végleges formájának elfogadása hozhatja, ami a decemberi sarkalatos törvénnyé minősítése óta még nagyobb jelentőséggel bír majd. A vitára bocsátott törvénytervezet korlátozó rendelkezései rövid- és középtávon gyengíthetik a keresleti oldalt. Bár a külföldi vásárlókra vonatkozó moratórium 2014-ben feloldódik, várhatóan az új Földtörvény a hazai és külföldi földvásárlókkal szemben is olyan előírásokat támaszt majd, amelynek szigora megakadályozhatja a termőföld-befektetésen gondolkodók egy részének piacra lépését. 

A termőföld áralakulása igen stabilnak bizonyult az elmúlt években. A termőföld egyéb reáleszközökhöz és tőkejavakhoz képest is tartotta az értékét - ezért továbbra is igaz az az állítás, hogy válságálló befektetés. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a termőföld tulajdonlása, művelése nagyobb gondosságot igényel, mint az értékpapír-befektetések. A hasznosításból és a támogatásokból pedig folyamatos a pénzáramlás, hiszen a földalapú támogatás az érték 5-10%-át adja éves viszonylatban és a hasznosítás is tipikusan jövedelmező. 

Nem lesz egyszerű földet venni 

A tervek folyamatosan készülnek, Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter elmondása szerint húszandolgoznak a minisztériumban a törvény formálásán. A jelenlegi tervek szerint őstermelőként legfeljebb 50 hektár, míg egyéni vállalkozóként legfeljebb 300 hektár nagyságú föld lehet majd a tulajdonunkban. Ez csak az alap, ennél azonban több kritérium is létezik azok számára akik termőföldet kívánnak majd vásárolni. Kitétel lehet majd az is, hogy a földszerzéshez, ha 30 hektárt meghaladná a földműves tulajdonában vagy használatában álló föld, akkor középfokú szakképzettség és legalább 5 éves, mezőgazdasági üzemben töltött gyakorlatot kell igazolnia, amennyiben pedig 100 hektárt is meghaladná, akkor mindezeken túl azt is igazolnia kéne a leendő földtulajdonosnak, hogy főfoglalkozású földműves. A nagygazdák és az oligarchák ellen beépített korlátozás szerint nem szerezhető majd meg a föld tulajdonjoga, illetve haszonélvezeti joga, ha a szerző és a közeli hozzátartozója tulajdonában és haszonélvezetében lévő összterület meghaladja az 1200 hektárt, vagyis a törvény szerint ez lenne a közeli hozzátartozók országos birtokmaximuma. 

A Bankszövetség a kihirdetett feltételekkel kapcsolatban közleményében hívta fel a figyelmet arra, hogy a jogszabálytervezet, a jelenlegi tartalmával, a termelők és különösen a mezőgazdasági üzemek hosszú távú finanszírozását jelentősen megnehezíti, és növeli a hitelezés kockázatát. De nem csak a bankok képviselői foglaltak állást a tervezettel szemben, a MOSZ (Mezőgazdasági Szövetkezetek és Termelők Országos Szövetsége) főtitkára is úgy érvelt, ha az elképzelések a jelenlegi formájukban valósulnak meg, az hasonló csapást jelent majd, mint a kilencvenes évek elején a vagyonnevesítés, a kárpótlás és a szövetkezetek szétverése, amelyek hatására 40 százalékkal visszaesett az élelmiszer-termelés. A törvény azonban nem csak a külföldiek és a vállalkozások kizárását erősítené meg, hanem a nagybefektetők (avagy spekulánsok), illetve az egyszerű belföldi magánszemélyek előtt is akadályokat állít majd, amennyiben termőföldet kívánnak majd vásárolni, ez pedig várhatóan az árakra is kihat majd.

Politikai játszmák 

Politikai csatározások azonban nem csak Brüsszelben vannak az agráriummal kapcsolatban, jut belőlük bőven itthonra is, hiszen adnak rá okot. Mi sem igazolja jobban a termőföld és a mezőgazdaság megkerülhetetlenségét és stratégiai fontosságát, mint az a fajta politikai adok-kapok, ami kialakult az állami földek haszonbérletének pályáztatása, újraosztása körül. Szinte nem telt el úgy hét az idén, hogy ne halottunk volna a sajtóban egy botrányos földhasználói pályázatról, egy Ángyán József féle kormánykritikáról, vagy a hazai élelmiszer-feldolgozó ipar egyik nagy múltú vállalatának újabb csődjéről, ami munkahelyek százainak elvesztésével párosult. A helyzet háborúsnak fest. 

A kormány 2011 közepén mintegy 65 ezer hektár állami tulajdonú föld haszonbérletének megpályáztatását kezdte meg. A kiírás szerint a nyertesek 20 évre kapják haszonbérbe a területeket, lakhelyük nem lehet 20 km-es körzetnél távolabb, és a jelentkezők nem tulajdonolhatnak vagy bérelhetnek 1200 hektárnál nagyobb területet. Ezeknek a nyertes földpályázatoknak egy részével volt problémája többek között Ángyán Józsefnek is, aki számtalan, kormánypárti politikusok hozzátartozóival vagy szoros ismeretségükbe tartozókkal összefüggő, aggályos nyertes pályázatra hívta fel a közvélemény figyelmét. Ángyán eleinte a VM parlamenti államtitkárként szólalt fel a számára elfogadhatatlan ügymenet ellen, majd beadta lemondását, amit Orbán Viktor el is fogadott, majd később Fideszes képviselőként is folytatta és folytatja még most is a tényfeltárást. 

Ángyán helyére az egykori elszámoltatási kormánybiztos Budai Gyula került, aki egy év alatt több akcióval is felhívta magára a figyelmet. Kampányolt a magyar dinnye és alma mellett, szembeszállt a GVH-val (Gazdasági Versenyhivatal) kartellügyben, és az általa szervezett razziáknak köszönhetően több tonna élelmiszert foglaltak le a budapesti nagybani piacon. A legnagyobb figyelmet azonban a földpályázatok körüli botrányok keltették. Legtöbbször a helyi, de nem egyszer a felsőbb politikai szinteken mozgó döntéshozók és a hozzájuk közel álló körök előnyben részesítéséről lehetett hallani, és akadt olyan település is az országban, ahol a helyi gazdák visszafoglaltak a véleményük szerint jogtalanul odaítélt földet. Mindeközben ősz elején dagadt a kartellezés ügye is, hiszen a GVH több kiskereskedelmi lánccal együtt vizsgálat alá vonta a Vidékfejlesztési Minisztériumot is. Az ügyből a minisztérium jól jött ki, olyannyira, hogy az Országgyűlés november közepén enyhítette a mezőgazdasági termékekre vonatkozó kartellszabályokat, vagyis mostantól nem számít versenykorlátozónak az a megállapodás, amely ágazati érdekképviselet vagy szakmai szervezet részvételével jön létre. 

A piaci újrafelosztás jeleit szinte tapintani lehet. A legnagyobb és legstabilabb szereplők pedig kihasználják a lehetőségeket, hatalmas hálózatokat építenek ki, és újabb és újabb beruházásokat hajtanak végre. Míg a Gyulai Húskombinát, a Kapuvári Hús Zrt., vagy a Pápai Hús a túlélésért küzd vagy már fel is adta azt, addig például a Bonafarm Csoport egy ultramodern új tehenészetet adott át 3,5 milliárdos beruházással, a Gallicoop pedig folyamatos növekedés mellett készül a keleti bővülésre. Az, hogy a piac vagy az állam végül képes lesz-e, és érdekében áll-e megmenteni a hazai húsipar egy jelentős szeletét, az még a jövő kérdése. Sok esetben ugyanis szinte lehetetlen a hatékonyságot szem előtt tartva folytatni a meglévő és láthatóan sikertelen üzleti modellt. A beszállítók, termelők pedig abban reménykedhetnek, hogy valaki másnál fogják tudni érétkesíteni az árujukat. 

Dráguló élelmiszer 

A mezőgazdaságban történő bármilyen, a termelést vagy az árakat befolyásoló tényező végső soron ránk, fogyasztókra hat. A takarmányárak történelmi csúcsokra drágulása előbb utóbb a húskészítmények és hentesáruk árában jelentkezik. Többféle szcenáriót is vizionáltak, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben nőhet az élelmiszerek ára, ám egyelőre robbanásról valóban nem beszélhetünk, inkább érezhető és folyamatos drágulás látszik. Az élelmiszerárak változásában azonban sok egyéb tényező is szerepet játszik, mint például az előállításukhoz, szállításukhoz és tárolásukhoz szükséges üzemanyag- és energiaárak, avagy a búza és kukorica világpiaci árának ingadozása, aminek a hazai állattenyésztők is ki vannak szolgáltatva, amennyiben nincs a saját állományuk ellátásához szükséges mennyiségű takarmány előállítására képes termőterületük. 

A mezőgazdasági termelői árak 2012. január-októberi időszakban összességében 14,3%-kal emelkedtek 2011 azonos időszakához viszonyítva. A gabonafélék 16,1%-kal, a friss zöldségfélék 22,3%-kal, a gyümölcsök árai 10,2%-kal emelkedtek. Az élő állatok és állati termékek ára - a tavalyi 14,4%-os növekedés után - idén további 12,1%-os emelkedést mutatott 2011 első tíz hónapjához viszonyítva, amely főképpen a magasabb tojásár következménye. 

Az olykor egyre elkeseredettebb kilátásokat vizionáló hangokat hallva a szaktárca is kiadott egy állásfoglalást az élelmiszerárak várható robbanásával kapcsolatban. A VM az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) felmérésére hivatkozva november végén azt közölte, hogy a következő fél évbenárrobbanás nem, de egy 10 százalék körüli áremelkedés várható Magyarországon. A szekértők szerint 2013 márciusáig a fehér kenyér ára akár 15%-kal, míg a tej fogyasztói ára 5-7%-kal nőhet. Ez persze csak a jelen és a rövidtávú jóslatok. Egy szerencsés időjárású 2013-as év könnyen előidézhet komoly árcsökkenéseket is, hiszen az idei év után komoly kínálatnövekedésre van lehetőség. Kérdés, hogy a sor végén lévő fogyasztók meg fogják-e tudni érezni a pozitív hatásokat (árcsökkenés) is, mint amilyen gyorsan el kell fogadniuk a drágulást. 

Forrás: http://www.portfolio.hu