Nagyon fontos, hogy az elmúlt hónapokban a fő politikai csatározás harcterévé váló magyar nyugdíjrendszer problémáinak pontos okairól tiszta és hiteles képünk legyen.

Mi és miért történik? Milyen lehetőségei vannak a magyar államnak a nyugdíj terén, nekünk milyen lehetőségeink vannak?

Ma a világ szinte valamennyi fejlett országában a nyugdíj, az időskori ellátás és egészségügy hatalmas pénzügyi terheket ró a különböző államokra, kormányokra.

A második világháború után kissé megnyugodott a bolygónk és egy gigászi léptékű gazdasági növekedés indult meg szerte a világban. Az orvostudomány fejlődése és a gazdaságok stabil növekedése miatt a lakosság átlagéletkora jelentősen kitolódott. Ma már jelentős mértékben kibővült az egészségügyi vállalkozások és vállalatok köre, igen nagy üzlet, hogy egyre tovább élünk.

Az egyik legmeghatározóbb és a legtöbb mai országban működő állami nyugdíjrendszer alapjait az 1871-ben német birodalom kancellárjává megválasztott Otto von Bismarck rakta le. Ő találta ki és vezette be hivatalosan is, hogy a nagyszámú fiatal dolgozó generáció fizessen be valamennyi adót azért, hogy majd 58-60 évesen az állam jóvoltából egy magas színvonalú életet élhessen haláláig.

És ez tényleg működött, hiszen már akár 12 éves korban is dolgoztak a gyerekek és viszonylag kevesen érték meg a felhőtlen idős kort. Szinte minden ma is működő nyugdíjrendszernek ez lett az alapja és az igazság az, hogy egyelőre senki nem tudott még jobbat kitalálni.

A probléma az, hogy jelentősen megváltoztak a demográfiai alapok és egyre kevesebb időt töltünk aktív munkával és jelentősen kitolódott a nyugdíjban eltöltött idő. A legjobban egy egyszerű matematikai összefüggéssel tudnám megmutatni, hogy mi várható Magyarországon, vizuálisan még hatásosabban el tudjuk képzelni a következő 30 évet.

Mivel az élő munka terheit kell csökkenteni, hogy versenyképesek lehessünk a szomszédos országokkal szemben, ezért a járulékok mértékének tovább kell csökkennie. Viszont egyre kevesebb gyermek születik Magyarországon, a 2009-es év volt a második világháború óta a legrosszabb év, mindössze 93000 születés történt. 2010 novemberében az ország lakossága először 10 millió fő alá csúszott, 9,98 millióan lettünk.

Az államnak nincs más eszköze, mint az egyre kevesebb befizetéseket egyre több idős ember között kell szétosztania, egyre lehetetlenebb feladat. Emelni tudja a korhatárt, amit meg is lép, bruttósítja a nyugdíjakat, amit 2013-tól meg is tesz stb. Hogy miért fogynak és fogyatkoztak meg a befizetők az elmúlt években, erre a következő illusztrációval szeretnék válaszolni.

A képen Magyarország korfáját láthatjuk, alul a fiatalok születéstől fogva, felül az idősek 100 éves korig bezárólag. Jobbra a nők, balra a férfiak. Évről évre egyre felfele haladnak a különböző korosztályok tagjai a korfán.

És innen indul ki minden: Az ábrán jól látható, hogy a második világháború után született egy nagy népességszámú generáció (Ratkó korszak) és a másik nagy kitüremkedés pedig az ő gyermekeik alatta (Gyes korszak). Ők még egyelőre a befizetői oldalon állnak jórészt.

A legnagyobb piros téglalappal jelöltem az elvileg befizető korban levő korosztályt (18-65), ez még 1970-ben működött is, hiszen egy érettségi igen sokat ért, 18 évesen a legtöbben munkába álltak (vagy előbb is).

Ma már egy főiskola, egyetem nélkül nem igazán van jövőkép, de sok helyen már azzal sem. 23-25 éves korig kitolódott az első munkába állás, amikor járulékbefizetővé válik valaki. És átlagban 58 (2010-es adat) éves korban minél előbb megpróbálunk nyugdíjba vonulni. Tehát jelentősen lecsökkent a befizetői aktív időszak, máris összeszűkült a nagy téglalapunk, elveszítettünk 800ezer potenciális befizetőt.

És most a pontos számok: 23-58 évesek = 5,3 millió fő, amelyből:

          430.000 fő rokkant nyugdíjas

          800.000 fő közalkalmazott (Az adófizetők pénzéből)

          1 millió fő („Fekete Péter” – semmiféle adót, járulékot nem fizet)

          410.000 fő minimál-minimál béren

          860.000 vállalkozó vagy vállalkozásban bejelentett (minimálbér közelében)

1.800.000 fő az, aki után a multicégek a rendesen bejelentett fizetések után fizetik a járulékokat!!! (Legkisebb téglalap!)

1,8 millió fő nem képes eltartani 10 milliót, ezért évről évre hiteleket kell felvenni, hogy ne omoljon össze ez a rendszer.

De mi lesz akkor, ha a Ratkó generáció a befizető oldalról átkerül a kifizetői oldalra? És amikor az ő gyermekeik is?

A rendszer összeomlik, finanszírozhatatlanná válik, vagy mi is mint a németek, fiatal törökökkel pótolhatjuk a meg nem született gyermekek generációját, bár ők már nem hiszem, hogy pont hozzánk vágynak. A matematika sajnos felülírhatatlan, ez mindenképpen be fog következni!

Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy nem vagyunk egyedül ezzel Európában, mindenki ugyanebben a cipőben jár és ez a legfőbb alapja annak, hogy egyre nagyobb államháztartási hiányok mutatkoznak a különböző országokban. A népesség kor szerinti összetétele drasztikusan változik évről-évre. (2009-es adatok)

Pont emiatt a magyar nyugdíjrendszer is minden évben egyre nagyobb hiányokat halmoz fel az államkasszában. A tavalyi hiány megközelítette a 800.000.000.000 Ft-ot.

Ez egy folyó finanszírozási rendszer, ami ide befizetésre kerül, az azonnal kifolyik a másik oldalon, a fennmaradó szükségletet pedig hitelekből pótoljuk.

Magánnyugdíjpénztár vagy az állam „biztonsága”?

2011. január 31-ig kell írásos nyilatkozatot tenniük azoknak, akik a magánnyugdíjpénztárukban szeretnék tartani továbbra is az ott összegyűjtött megtakarításaikat. Ehhez személyesen meg kell jelenni bármely nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél a határidőig. Amennyiben nem nyilatkozik valaki, automatikusan átkerül az állami rendszerbe az eddigi nyugdíjpénztári megtakarításaival együtt. Ezekben a napokban minden érintett fog egy levelet kapni az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól, itt leírják a folyamatot, és mivel az államnak most az lenne az érdeke, hogy minél többen beöntsék a közösbe az eddig összegyűjtött megtakarításokat, ezért elég egyoldalúan foglal állást a levél tartalma a két oldal között. Itt is a félelemre alapoznak, és marketingeznek, a csordaszellem valószínűleg működni fog. A nyugdíjpénztártól is érkezik 2 db levél, az első szintén a folyamatról és az aktuális egyenlegről, a második a reálhozamokról, ha egyáltalán van. Ha van, akkor ezeket majd mindenképpen érdemes kivenni a számláról és értelmesebb és biztonságos privát pénzügyi eszközökbe átcsoportosítani, amennyiben az állami rendszert választjuk. Hogy ki melyik oldal mellett dönt, nem könnyű dönteni, hiszen mindkét oldalon rengeteg kérdőjel van és a következő években folyamatosan alakítani is kell az államnak ezeket, hogy működőképes maradhasson.

Megpróbálom összegyűjteni az érveket és ellenérveket mindkettő mellett:

Állami nyugdíjrendszer:

-          Garantálja, hogy kapok nyugdíjat! Ez biztos, de jelentősen emelni kell a nyugdíjkorhatárokat és kifizetési összeg 30 éves távlatban már minimális lesz, 2040 körül kb. 120 – 250 EUR/hó összegnél többet nem lehet kifizetni ebből a rendszerből egy nyugdíjasnak ilyen demográfiai háttérrel.

-          A nyugdíjjárulék 100%-a megy ide! Igaz, de azonnal ki is fizetik másnak a túloldalon.

-          Meghatározott feltételekkel örökölhető! Itt még elég nagy a köd, nyilván, hiszen itt nem létező összegekről beszélünk. Örökölhető az, amennyit most átviszünk!

-          Nem tud dolgozni, hozamot termelni a pénzem a jövőmért!

-          „Elveszítem” az eddig összegyűjtött magánpénztári vagyonomat

-          Félelemkeltő marketing az állam részéről, mert most minden forint kell a költségvetésbe.

-          Kinek lehet előnyösebb: kis bejelentett fizetéssel 15 éven belül a nyugdíjkorhatárhoz, vállalkozók közel a nyugdíjkorhatárhoz, akik félnek döntéseket meghozni

Magánnyugdíjpénztári rendszer:

-          Névre szóló valós számla, egy multinacionális pénzintézettel kötött privát szerződés

-          Tud dolgozni, hozamot termelni a pénzem, tehát több lehet belőle

-          Jelentős számú átlépő esetén növekedni fognak a költségek a bent maradóknak

-          Örökölhető a vagyon

-          A nyugdíjjárulék 25%-a érkezik csak ide, a többiről le kell mondanom (75%)

-          Az államtól csak maximum minimális nyugdíjra számíthatok, vagy semmire

-          A nyugdíjpénztárak higgadt, ügyfél centrikus segítő üzleti viselkedése

-          Kinek lehet előnyösebb: Jó bejelentett fizetés és még legalább 20-30 év munkaviszony, magas aktuális magánpénztári egyenleg, aki nem hisz az állami csodákban

Mindkét oldal jövője bizonytalan és folyamatosan változtatni fog. A nagy pénztárak az EU-hoz fordultak, de még hónapok fognak eltelni, mire elbírálják a jelenlegi intézkedéseket. A kormánynak minden pénzre szüksége van, hogy kilábaljunk a válságból és ebből a negatív környezetből, nincs más választása. Véleményem szerint a pénztárban maradóknak később újra fel fognak ajánlani különböző alternatívákat, természetesen most ezt határozottan cáfolják. Mérlegeljen mindenki és ne befolyásolja az állami megfélemlítés, természetesen ez egy marketingfogás csak. Amennyiben nagyon sokan lépnek át az állami rendszerbe, az ország hamarabb könnyebb helyzetbe kerülhet, erősödhet a forint, tovább csökkenhetnek a járulékterhek, így ÖNGONDOSKODÁSRA majd többet fordíthat mindenki. Bármelyik oldalt is választjuk, január 31-ével megfeleződnek az időskori lehetőségeink és ez az idővel csak tovább fog romlani. Aki még nem rendelkezik pontos, kiszámítható privát nyugdíjstratégiával, az nem tudom mire vár még! Az idő pénz és az idő meg tudja oldani ezt a problémát, ha elég sok van még belőle. 10 évvel a nyugdíj előtt havonta kb. 50.000 Ft-ot kell majd elkülönítenünk saját magunknak, ha havi 100.000 Ft-ot szeretnénk később. 20 évvel előtte 15.000 Ft is elég ugyanerre, 30 évnél meg le se merem írni, olyan kicsi szám jön ki. Mindenkinek felelősséget kell vállalnia saját magáért, különben mi is a saját gyerekeink nyakába varjuk a problémát és az ő megemelt járulékaira támaszkodhatunk csak, amely ugyanolyan keveset ér majd, mint ma. Mire várnak sokan? A csodára? Én nem hiszek benne!

Forrás: sajnos a szerzőt nem ismerjük, a fenti anyag e-mailben, mások közvetítésével jutott hozzánk. Nyomozzuk ki írhatta, és utólag publikáljuk.

Termelőtől.hu vélemény:

A nyugdíj alatt jelenleg a havonta rendszeresen érkező pénzt értjük, de tágabb értelemben a nyugdíj az időskori gondoskodás (egyik, de nem egyetlen) eszköze. A rendszeresen érkező pénz mellett azt gondolom lehetőség van olyan kapcsolatok kiépítésére, olyan szolgáltatások megszervezésére, ami munkahelyteremtést okoz az elmaradott térségekben, és biztonságos, jó színvonalú ellátást az időskorúaknak. Helyi munkaerővel, helyi alapanyagokból.