A tökfélék családjába tartozó sütőtök rokona az uborka és a cukkini. Sokféle alakban és színben terem. A gőzölgő, felszínén cukorcseppeket forraló tökhús az őszi-koratéli esték elmaradhatatlan része. A sütőtök azonban sok egyéb hasznosításra is alkalmas.

A mai Guatemala és Mexikó területéről származó sütőtököt az emberiség legalább hétezer éve fogyasztja: igaz, eleinte csupán a magját kedvelték. Az ősi tök húsa ugyanis élvezhetetlenül keserű volt. A héjat darabokra vágták, megszárították, és fekhelyet szőttek belőle.

A későbbiekben a tök az egész amerikai földrészen elterjedt, és édesebb húsú fajták alakultak ki. Fogyasztását szeplő és kígyómarás ellen javasolták.

Hozzánk spanyol és portugál felfedezők révén került. Napjainkban az Antarktisz kivételével valamennyi földrészen termesztik. A legjelentősebb sütőtök termesztő országok Kína, Japán, Románia és Törökország.

Élettani hatások

A sütőtök remek forrása az összetett szénhidrátoknak (természetes cukrok és keményítő), valamint az emésztőrendszer tisztításában annyira fontos rostoknak. Ezzel pedig nagymértékben hozzájárul egyes rákbetegségek megelőzéséhez (pl. vastagbélrák).

A sütőtök 90%-a víz, a fennmaradó szárazanyagtartalom gazdag káliumban, niacinban (B3 vitamin), vasban, mangánban és karotinoidokban. Minél sötétebb narancsszínű a tökhús, annál több béta-karotint tartalmaz. A béta-karotin A-vitaminná alakulva elősegíti a bőr és a látószervek egészségét, erősíti a csontokat. A vörös színű festékanyag csökkenti a tüdőrák és a szívroham kialakulásának esélyét, védi az érfalakat, valamint ízületi panaszok esetén is hatásos. Egyes kutatások szerint a karotinoidok csökkentik a vércukor-szintet.

A sütőtök B6, C-, és E-vitaminnal és fólsavval gazdagítja étrendünket, csökkenti a vérnyomást. A tökmag magas fehérjetartalma révén fontos táplálékunk. Zsírsav-összetétele különösen értékessé teszi.

A cikk itt folytatódik: Tudatos vásárló