„Az Európai Unió halfogyasztásának több mint 60 százaléka import, ezért a közösség piacai nagy lehetőséget jelentenek a magyar termelőknek is” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Bercsényi Miklós. A PANNON Egyetem Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszékének tanára lapunknak kifejtette: „ma már azonban nem azt keresik a vevők, mint régen, a hagyományos ponty helyett folyamatosan növekszik a ragadozó halak, így például a süllő, a csuka, a harcsa kereslete, és feldobta a hazai fogyasztást az afrikai harcsa elterjedése” – mondta el Bercsényi, aki hangsúlyozta: „mindez nem jelenti azt, hogy nem kell több ponty, de a növekedés lehetősége már más fajokban van.”

Az egyetemi tanár szerint a szezonalitás kérdése is kezd megváltozni, a folyamatos és jobb kereskedelmi ellátásban pedig komoly szerepe volt az áruházláncoknak is. Bercsényi szerint ugyanakkor nagy a tengeri halak jelentette konkurencia, és erőteljes a lazac, valamint a pisztráng kereslete is, amelyet nagypresztízsű terméknek tartanak a vevők.

Magyar pangasius?

Jók a hazai adottságok az egyre népszerűbb afrikai harcsa tenyésztéséhez is. A hőmérsékletre rendkívül érzékeny halfaj májustól szeptemberig szabad vizeinkben is megél, ám az év fennmaradó részében csak termálvízben él meg – ez azonban Magyarországon jellemzően könnyebben elérhető, mint más országokban.
A jellemző tóparti nettó ár a ponty esetében 600, a kárász és az amur esetében 200, illetve 500 forint körül alakul.

A keresettebb halfajok ára ennél jóval magasabb, a lesőharcsa 1000–1200, a pisztráng 1500, a süllő pedig 1700–1900 forintba kerül kilónként.
A legdrágább magyar halászati termék természetesen a kaviár, míg a tokhal húsa kilónként 3–5 euróba kerül, a kaviárért – minőségtől függően – 500–1000 eurót is elkérnek a termelők.

„A magyar halászatoknak mindig is döntő volt a belső piac, és ez még jó darabig így is lesz, ám a trendforduló érzékelhető, újabb, exportképesebb fajok kerülnek lassan előtérbe” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Lévai Ferenc .

Az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója hozzátette: növekszik az ausztrál süllő, más néven barramundi, valamint a csíkos sügér iránti érdeklődés, mindkettő intenzíven tenyészthető. Új lehetőségeket keresnek a halgazdaságok a süllő- és a tokfélék tenyésztésében is, utóbbiak kaviártermelése is komoly üzleti jelentőséggel bír. Ezen felül a belső piacokon is keresett az afrikai harcsa. A pisztráng esetében a vezérigazgató szerint egyelőre Magyarország nem tud versenyezni a német, osztrák, és olasz termelőkkel, de vannak kísérletek az erdélyi vizekben a versenyképes pisztrángtermelés kialakítására.

„A trendváltás folyamata még az elején tart, a Halászati Operatív Programok segítségével a közelmúltban megvalósult fejlesztések az elkövetkezendő négy-öt évben hozzák meg az eredményüket, ennyi idő kell az igazi változásokhoz” – jelentette ki Lévai Ferenc.

Az új exportpiacok a földrajzilag közeli országokban nyílhatnak a vezérigazgató szerint. „Mivel az export esetében döntően friss halról van szó, ezért a logisztika kérdése rendkívül fontos” – fogalmazott Lévai, aki szerint emiatt a legígéretesebb piac Ausztria és Szlovénia, valamint Horvátország.

Magyar kaviár Oroszországnak

A haltenyésztés, mint technológia is „exportcikk” lehet a jövőben, ha a kormány külgazdasági elképzelései megvalósulnak. A mezőgazdasági gépgyártás, az öntözés, egyes állattartási technológiák mellett a haltenyésztési tapasztalatok tarthatnak számot érdeklődésre a megcélzott keleti országokban. A közelmúltban Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter az iraki szaktárca vezetőjével tárgyalt a lehetséges együttműködés kereteiről. Izzát ad-Din ad-Davla kijelentette: országa szeretné igénybe venni a magyar tapasztalatokat a haltenyésztés területén is.
Egyelőre unikumként jelen van a keleti piacokon a Magyarországon termelt tok is. Az értékes halat és a még értékesebb kaviárt – rendhagyó módon – az orosz piacon értékesítik a termelők.