Évente mindössze 70 dekagramm mézet fogyasztunk, ráadásul alig néhány fajtát ismerünk. A szakma szerint nem jól működik a mézmarketing.

Akác, hárs, és vegyes virág – ezek azok a mézfajták, amelyeket mindenki ismer, azonban azt már kevesebben tudják, hogy ez csak töredéke azoknak a fajtáknak, amelyeket a magyar méhészek előállítanak. Nem csak a fajtákat nem ismerjük, de többnyire a különféle mézek egészségre gyakorolt kedvező hatásával sem vagyunk tisztában. A méhésztársadalom, alig 4 millió forintot fordít évente marketingre, szemben például a borászok 720 milliós költségvetésével, a különbség 180-szoros.

Kutasi Tamás, aki mézeivel – többek között galagonyamézzel – többször nyerte már el az Év méze kitüntetést a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában elmondta, idén közepes évet zártak, az akácméztermés csak a harmada lett a más években szokásosnak. A vásárlók egyoldalú fogyasztását Kutasi Tamás a hetvenes-nyolcvanas évekre vezeti vissza, akkoriban a nagy mézfelvásárlók is két csoportra osztották a mézeket: a vegyes virágmézre és az akácra.

A magyar méhészeti technológia sem tette lehetővé, hogy kis mennyiségben gyűjthető fajtákat tudjanak a fogyasztók asztalára tenni. A mai technológia azonban ezt már lehetővé teszi, kis, lokális terméseket is lehet gyűjteni például gesztenyemézből, édes-harmat mézből, somkóró mézből, hársból többfélét, de nagyon kis mennyiségben akár levendulát is. A magyar méhésztársadalom nem használta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket más ágazatok igen, így a legtöbb fogyasztó csak két-három fajta mézet ismer és vásárol, de azt sem sikerült eddig széles körben ismertté tenni, hogy terápiás vagy gasztronómiai céllal is választhatunk mézet, tette hozzá Kutasi Tamás. Úgy véli, stratégiai fontosságúnak kell lennie, hogy a méhésztársadalom marketinggel, reklámmal is foglalkozzon.

(Forrás: Híradó.hu, Kossuth Rádió)