A cékla nem csak egy finom savanyúság az étkezéseknél, de egy vitaminban és ásványi anyagban igen gazdag zöldség, amelyet mi magunk is könnyedén termeszthetünk kertünkben!

A cékla eredetileg a földközi tenger környékén őshonos, vad rokona ma Elő Ázsia területén is megtalálható majd innen került Ázsiába és Indiába. Már a II. és III. században termesztették a Görögök és a Rómaiak ahol szicíliai répának nevezték. Hazánkban a XVII.században vált ismertté, és innentől kezdve a kertészek egyik fő zöldség növénye lett. Ma is több helyen termesztik itthon is így pl. Szekszárdon, Baján és Debrecen környékén is, de egyre több kiskertben is találkozhatunk vele.

A cékla különlegesen gazdag B vitaminban, de van benne C-vitamin és cukor is. Ültethetünk korai illetve késői fajtát is, így nyáron és ősszel is betakaríthatjuk az ízletes bíbor lila gumókat. Ma már számtalan fajta vetőmagja várja a hobbikertészeket a szakboltokban, van óriás, hengeres, gömbölyű és ezek több változata is.

A cékla minőségét és ízét sajnos nagyban befolyásolja a kerti talaj minősége, kedveli a homokos laza talajt, így ha kertünkben túl tömör a talaj keverjünk kevés homokot a földbe. Legjobban a gyengén savanyú vagy közömbös talajon fejlődik a legszebben, hőre közepesen igényes, és túl sok fényt sem igényel a fejlődéshez.

A magokat április végén vessük el szabadföldbe, majd őszi szedéshez másodvetésre még egyszer június 15. és július 15. között ültessük el, így júliustól októberig szedhetjük a cékla gumókat kertünkből.

Ha előkészítettük a talajt kertünkbe húzzuk, ki a sort majd kézzel szórjuk el a magokat szépen sorban kb. 2-3 cm mélyen. Ezután takarjuk be őket egy réteg földdel, öntözzük be a talajt, majd várjunk türelmesen, hamarosan megjelennek a kis magoncok.

Amikor ezek elérik, az 5 cm magasságot kezdjük el ritkítani a sorokat, vagyis szedjünk ki néhány magoncot, hiszen ha mind meghagynánk a fejlődésük során egymást nyomnák el és a tápanyag is kevés lenne számukra.

A cékla magoncokat elég májusban heti egy alkalommal megöntözni. Ezután a kis növények tovább fejlődnek és elérik a palánta kort ekkor már 10-15 cm nagyságot is elérik, itt jöhet az újabb ritkítás, érdemes minden második palántát kiszedni. A kiszedett palántákat elültethetjük külön, de akár el is ajándékozhatjuk őket ismerősöknek, barátoknak.

Ne felejtsük el a megmaradt palántákat rendszeresen gyomlálni, és kapálni majd az időjárástól függően heti egy vagy két alkalommal megöntözni. A gumók legtöbbször a vetéstől számítva 100-120 napra már szedhetők, és ha túl sok céklánk termett tegyük őket hideg hűvös jól szellőző helyre vagy egyszerűen ássuk el őket száraz homokba így sokáig eltarthatók a gumók.

Nézzük, milyen fajtákból választhatunk az ültetéshez:

Detroit: Hosszúkás levelei zöldes pirosak, kis lombú fajta, amely közepes termőképességű zöldségnövény. Termése göbölyű lilásvörös, húsa fehér gyökere igen finom. Másodvetésre is alkalmas, rövid tenyészidővel rendelkező fajta.

Bíborgömb: Lombja kissé nagyobb, és erősebb, mint a ditroité, de színe és formája megegyezik vele. A répa gömb alakú és sötét bordó színű, terméshozama közepes.

Bordó: Az egyik legnagyobb lombú céklafajta, ami akkor fontos, ha a levelét is fel szeretnénk használni, mint takarmánynövényt. A répa mérete nagy szabályos gömb alakú színe kárminvörös gyökere közepes erős. Másodvetésben is alkalmazható őszi szedésre, tenyészideje 110-120 nap, vetése április közepétől, majd másodvetésre június 15 és július 15 között.

Bíborhenger: Lombja közepes növekedésű, a répa henger alakú színe sötétvörös gyűrű mentes. Nagy hozamú fajta manapság egyre kedveltebb a házi kertekben. 90-110 napos tenyészidővel rendelkező korai fajta, de másodvetésre is alkalmas, bő terméshozamú.

Szerző:Kertvarázs magazin