Amikor a húsvéti készülődésre gondolok, gyakran társítok mellé színeket, illatokat. A nárcisz, aranyeső sárgája, a jácint vagy az ibolya édes illata éppúgy hozzátartozik, mint a hímes tojás viaszos fénye. A barkaág nem illatos és tiritarkának sem nevezhető. Mégis ott van szinte minden ünnepi asztalon. Talán kevesen tudják, hogy a barka a keresztény kultúrkör egyik szimbóluma. Húsvétot megelőző hét vasárnapja Virágvasárnap. Ekkor vonult be Jézus Jeruzsálembe. Az ünneplő tömeg pálmaággal legyezte, ezt a pálmaágat jelképezi hazánkban a barkaág.

De mi is ez a selymes szőrű rügyekkel borított növény? A barka tulajdonképpen nem más, mint apró virágok sokasága, ez a barkavirágzat. Fűzféléken találjuk, a virágzatot rejtő rügy pedig a barkarügy. A barka még jóval lombfakadás előtt megjelenik és valójában még akkor a legszebb, mikor a virágzat nem nyílt ki teljesen. Hazánkban sokféle fűzfaj megtalálható, ilyen például a legismertebb kecskefűz, rekettyefűz, vagy az apró szemű gyöngybarka, azaz cinegefűz. A levágott barkaágat nem érdemes vízbe tenni, ha sokáig szeretnénk megőrizni félig nyílt állapotában. Dekoráció készítéséhez is ebben a formában a legalkalmasabb.

Barkadísz

Hozzávalók: barkaág (apróbb szemű, tömör ágakat válasszunk), koszorú alap, drót, fürjtojás, tojásfesték, a festékhez színben illő szalagok, hímzőfonalak, apró gyöngyök. Az elkészítéshez tű, drótvágó, a festőléhez üveg edény.

Az egyik legegyszerűbb és leggyorsabban elkészíthető asztali dekoráció a feldíszített barkaág. Vázába állítva már önmagában is mutatós, de tehetünk mellé aranyágat vagy babarózsa ágat is. Díszítő kedvűek készíthetnek rá sógyurma figurákat, vagy maradhatunk a hagyományos festett, írott tojásoknál is. Idén szerettem volna a hagyományos tojás díszt picit tovább gondolni, de úgy, hogy lehetőleg ne fussak bele nagy hibába a kísérletezéssel. Ezért úgy döntöttem, a motívumok elkészítését a természetre bízom: fürjtojást vásároltam, ami már önmagában mintás, barna foltjai vidáman mutatnak a törtfehér tojáshéjon. Hogy fel lehessen majd akasztani, az apró, 2-3 centis tojásokat tűvel óvatosan kiszúrtam, majd kifújtam. A piros festőlét egy üvegben elkészítettem, ebbe kerültek pár percre a tojások. Sokkal kevesebb idő kellett a festéshez, mint például az írott tojásoknál eddig megszoktam. Lehet kísérletezni különböző árnyalatokkal, minél kevesebb ideig hagyjuk a színes vízben, annál halványabb színt kapunk. Kivesszük, hagyjuk megszáradni. Amikor már kívül száraz, fújjuk át még egyszer, hogy belül is mielőbb kiszáradjon. Közben keressünk egy szép vázát, tegyük bele a barkaágakat, rakjuk a lakás központi helyére. Most következik a munka „legnehezebb” része: akasztót kell készíteni! Ehhez kétféle gyöngyöt választottam, melyek méretben és színben is eltérőek. A kisebb gyöngyöt átfűzzük piros hímző cérnával, majd a két végét összefogva a nagyobbat kereszt irányban ráhúzzuk. Ez lesz a tojás alsó részén, így a fúrás helyét könnyen el tudjuk takarni. Felfűzzük a cérnára a tojást is, végül a tetejére tetszőleges méretű gyöngyöt teszünk, a cérnára csomót kötünk. Az apró függőket már tehetjük is a barkára!

Az asztali díszek nagyon szépek, mutatósak, egy baj van velük: ha vendégek jönnek, csak a bajt okozzák. Pakolgatni kell, mert nem fér el a huszadik tálca süti mellett, virgonc gyerekek száguldozás közben leverik, és csak addig érvényesül igazán, míg minden élére van állítva körülötte. Praktikus megoldás lehet ilyenkor, ha egyszerű fali díszt készítünk. Esetünkben a húsvéti dísz lényegében annyiban különbözik a fent leírtaktól, hogy a barkaágakat egy koszorú alapra erősítettem jó sűrűn és szorosan, dróttal. A fali képemet átmenetileg szekrénybe raktam, helyére halvány színű szalaggal felakasztottam a koszorút, majd óvatosan arra rá a tojásgyöngyöket. A fehér falon az egyszerű dísz jól érvényesül. Az apró piros tojások a barkával igazi húsvéti hangulatot teremtenek!