Forrás: http://utajovobe.eu

Külön említést érdemelnek az ingyen is hozzáférhető trágyaféleségek: a zöldtrágyaoldatok. Ezek a növényekből nyert kivonatok szinte csodákra képesek: anélkül táplálják zöldségeinket, hogy rohamos növekedésre késztetnék őket, vagy megváltoztatnák az ágyás talaját.

Hogyan készítsünk csalánlét?

Rendkívül ajánlott trágyázási mód ez a kertészkedésben kevésbé járatos kiskerttulajdonosok számára. Ha a csalánlevet például a paradicsom tövére öntjük, napról napra megfigyelhetjük, hogyan is hat ez a tápoldat a növényre. A csalánlevet használhatjuk magában vagy más növényi oldattal keverve is. Jól bevált például a csalánlé és más, vegyes gyógynövényfélékből készített oldat 1:1 arányú keveréke. A növényi oldatokat a tenyészidőszakban többször is kijuttathatjuk azokra az ágyásokra, amelyekben tápanyagigényes növényeket termesztünk.

Előállításuk rendkívül egyszerű: először is válasszunk egy fadézsát, vagy ha nincs kéznél, használjunk kőből, cserépből vagy műanyagból készült edényt. Fontos, hogy ne készítsünk csalánlevet fémedényben, mivel az oldat erjedésekor olyan vegyületek keletkeznek, amelyek oldhatják a fémedény falát.

Jó tanács: A csalánleves edényt feltétlen takarjuk le, nehogy madarak vagy más apró állatok inni próbáljanak belőle és belefulladjanak. Takarásra legmegfelelőbb a fakeretre erősített drótháló, így ugyanis az oldat elegendő levegőt kap az erjedéshez, és könnyű leemelni, amikor meg akarjuk keverni.

A csalánt évente kétszer vagy háromszor is vághatjuk, kaszálását mindig a virágzás előtti időszakra időzítve. A csalánlé készítéséhez körülbelül 1 kg növényre lesz szükségünk, ami egy jó nagy maréknyi csalánnak felel meg. Ez a csalánmennyiség elegendő 10 L állott vízhez, lehetőleg esővízhez. Egyszerűbben betarthatjuk az arányokat, ha az edényt megtöltjük csalánnal, jól megnyomkodjuk, és annyi vizet öntünk rá, hogy a zöld részeket ellepje az esővíz. Ha a csalánt összeaprítjuk, gyorsabban erjed majd az oldat. Fontos, hogy a csalánt ellepje a víz, ezért legjobb, ha köveket helyezünk a növényi részekre nehezéknek. Ezzel is gyorsítjuk az erjedés folyamatát.

Az oldatot naponta legalább egyszer keverjük meg erőteljesen, méghozzá oly módon, hogy lehetőleg sok oxigén jusson a zavaros lébe. Kb. 24 órával az oldat összeállítása után adjunk 10 L léhez egy marék kőzetlisztet, és ha módunkban áll, néhány csepp macskagyökérvirág-kivonatot is. Ezek segítenek majd az oldat (gyakran kellemetlennek mondott) erőteljes szagát tompítani. Amennyiben az edényt a napra tesszük, az erjedés gyorsabban végbemegy majd, mint ha árnyékban tartanánk. Az oldat akkor erjedt ki teljesen, ha színe megsötétedett, már nem habzik, és szaga is tompulni kezd. Innentől kezdve jól záródó fedővel is letakarhatjuk az edényt. Az ilyen állapotú csalánlé hosszú ideig eltartható és bármikor felhasználható.

Mielőtt a csalánlevet a növényekre öntenénk, hígítsuk tízszeres mennyiségű vízzel. Amennyiben az oldatot a levelekre fogjuk permetezni, át is kell szűrnünk finom lyukú szűrőn, nehogy eldugítsa a permetezőt. Ha a levet a zöldségek tövéhez öntjük, erre nincs szükség. Zöldségeskertünk legtöbb növénye meghálálja majd a gyorsan ható és olcsó tápoldattal, a csalánlével való beöntözést. Csupán a borsó, a bab, a fokhagyma és a vöröshagyma nem kedveli a nitrogénben gazdag oldattal való kezelést.