Rég elfeledett kézműves mesterségek a szívem csücskei. Muszáj bemennem és megnéznem, hogy hogyan készül, milyen környezetben és nem utolsósorban, ki készíti! Nem mindennapi élményben volt részem egy nemrég felfedezett Kefekészítő mesternél.

Holler bácsi már a 72. évét tapossa, nagyon kedvesen beinvitált a háza melletti kefekészítő műhelyébe, ahol mesélt is erről a mesterségről. Ő maga bánya technikusként dolgozott, amikor egy bányarobbantás miatt szeme megsérült, gyengénlátó lett. Emiatt ki kellett tanulnia egy másik szakmát is, mivel rossz a látása, a kefekészítő szakma tűnt akkoriban kézenfekvőnek.  Mesélte, hogy régebben ez a szakma vakok szakmája volt, éppen azért mert könnyen megtanulható és végezhető látás nélkül is, hiszen a lyuggatott kefe-alap tapintással vezeti a vakokat. Ma már sok látó is űzi ezt a szakmát, ami miatt Holler bácsi el van keseredve: a látók annyi mindent tudnak még csinálni és elveszik a kenyeret a vakok elől. Érdekes szempont, amiről érdemes lenne elgondolkodni nekünk, látóknak.

1967-től foglalkozik kefekészítéssel, immáron 45. éve. 5 gyermeke van, akik közül az egyik lánya viszi tovább ezt a mesterséget, mert szükség van rá. Nagy tételben rendelnek kereskedők ecseteket, malmok tisztítókeféket, de készítenek műszaki gépekbe is keféket.

Hogyan és miből készül a ruhakefe?

Készítenek esztergával két egymásra helyezhető fa alapot, aminek a kefeszőr oldali részét kilyukasztják, annyi lyukkal amennyit elbír az anyag, majd egy kicsi szöggel összeütik, hogy ne veszítsék el egymást.

Lakkréteg kerül a faalapra és mehet bele a szőr. A szőr, amit használnak leggyakrabban lószőr, de mókus- és menyétszőr is kerülhet a kefébe. Egyenlő méretre vágják a szőröket, összekötegelve tárolják.

Különböző vastagágú drótot használnak a szőrök rögzítéséhez. A technika lényege az, hogy a drótot átfűzve a lyukon hurkot készít és a félbehajtott szőrt belefogatja ebbe a dróthurokba, amit végül behúz a faalap lyukhoz. Így halad végig sorban a lyukakon.  A szőr felőli oldalról kisebb szögekkel rászögelik a hátlapját. A végén egyenesre vágják a késsel.

A készítés folyamata képekben:

Ipari kefékhez poliamid szálakat is használnak. Az erős körkefék például a Budai Várhoz mennek, utcaseprőautók keféi lesznek. De készülhet kefe libatollszipkából is, ezt a kefét például egy malom számára készítette Holler bácsi és malomban használják majd tisztításra.

Ha keféket, vagy esetleg ecseteket vásároltok a közeljövőben, mert festeni szeretnétek, akkor érdemes kézi készítésű ecseteket venni, mert azok szőrei a precíz munkának köszönhetően nem hullanak ki használat közben, most már ti is tudjátok, hogy miért!

Tudtad? Sok festő még manapság is előnyben részesíti a természetes szőrszálakból készült ecseteket. A szőrszálakat gondosan válogatják és különböző hosszúságúra vágják. A művészek különböző festési technikákhoz más és más szőrű ecsetet használnak. Olajfestékhez például érdemes disznósörtéből készült ecsetet választani. Ezen kívül népszerűek a mókus, menyét, nyest vagy görény szőréből készült ecsetek is, melyek akvarell festéshez kiválóak.

Forrás: http://videkielet.hu