Forrás: http://kertesz.blog.hu

A kerti temetkezés ötlete sokaknak idegenként, sőt bizarrnak hathat, de jó előre leszögezem, hogy nem a hagyományos temetkezési formára utalok vele kerti környezetben, ez törvényileg egyébként sem lehetséges. Eltávozott szeretteinket leginkább emlékeinkben, szívünkben őrizzük, ennek a kötődésnek a kifejeződése, tárgyi manifesztuma a temetői síremlék is, amely azonban rendszerint messze van az otthonunktól. Természetesen az emlékezéshez nem feltétlenül szükségesek tárgyak, vagy épített síremlék, azonban valami kézzelfogható dolog mindig megkönnyíti az elhunyttal való lelki kapcsolattartást. Ilyen tárgy, vagy emlékhely hozzánk egészen közel, akár a kertben is létrehozható.
Hogy egy bekezdésnyire visszatérjek a bevezető mondatban említett ötletre, a koporsós temetés ugyan szigorú szabályokhoz kötött, így otthonunkban nem kivitelezhető, azt azonban nem tiltják a vonatkozó rendeletek, hogy a hamvasztás után kézhez kapott hamvakat saját birtokunkon szórjuk szét, így adva meg a végtisztességet az elhunytnak. Természetesen ez csak akkor lehet méltóság-, és tiszteletteljes, ha megfelelő hely és körülmények állnak rendelkezésre, például egy erre a célra létrehozott kis dísztó, vagy egy méltó módon kialakított emlékágyás, emléksarok. Sőt, ahogy sokan gyermek születésekor fát ültetnek, úgy egy ilyen szomorú alkalommal is meg lehet ezt tenni, úgy, hogy a hamvak egyesüljenek a facsemetével, például egy "kegyeleti ültetés" során. Szép és vigasztaló gondolat lehet, hogy az eltávozott tovább él egy hozzánk mindig közel lévő fában. Az ötlet olyannyira nem egyedi, hogy kapható kifejezetten erre a célra kitalált biourna, mely tulajdonképpen egy keltetőedény egy fa magjával és tápanyagokkal, ebbe lehet helyezni az urna tartalmát, majd kihajtatni, és később kiültetni.
Természetesen nem szükséges a kerti emlékhely kialakításához az, hogy a hamvak vagy a test fizikailag is jelen legyenek, sokkal inkább gesztusértékű dologról van szó. Egy ízlésesen kialakított, nyugodt szeglet segíthet feldolgozni a gyászt, és a későbbiekben is közvetlenebb kapcsolatot hozhat létre az elhunyt és az ittmaradottak között egy házi emlékhely. Nyilvánvalóan nem márvány síremlékről, temetői jellegű építményről, vagy kőtábláról beszélek, hiszen az sem cél, hogy a kert miliőjétől elütő elemek bontsák meg az egységet, ráadásul egy túl kihívó vagy direkt célzatos házi síremlék alkalmasint folyamatosan tépné fel a lelki sebeket, ahelyett, hogy megnyugvást biztosítana. Miről is van szó akkor?
A legjobb megoldás, ha a tárgyalt célra a kert egyik félreeső, lehetőleg legnyugodtabb részében alakítunk ki egy olyan félrehúzódásra alkalmas sarkot, ahol zavartalanul emlékezhetünk. Nagyobb kertek esetében akár rövid sövénycsíkkal is leválaszthatjuk ezt a rész a birtokról, kisebb kerteknél egy erre a célra kialakított ágyás is elegendő, például egy üldögélésre, meditálásra alkalmas paddal, ülőalkalmatossággal kiegészítve. Természetesen az elképzeléshez növények is tartoznak, melyek lehetnek az elhunyt kedves növényei, vagy a célra alkalmas, nem túl hivalkodó, esetleg kifejezetten temetői virágok (krizantém, árvácska, erika), de nem kell feltétlenül szomorú hangulatot teremteni, nem kegyeletsértőek a harsány, színes, vagy éppen illatos virágok sem, ha valamilyen módon kapcsolódnak ahhoz, akinek az emlékére ültettük őket. Örökzöldeket temetői célokra is gyakran használunk, így ezeket a fajtákat otthonra is telepíthetjük hasonló okokból, a célra leginkább kúszó, elterülő növekedéső törpeváltozatok a legalkalmasabbak. Az emléksarkot akár fafaragvánnyal, szolid szoborral is dekorálhatjuk, attól függően, hogy mennyire szeretnénk külső szemlélő számára is világossá tenni a hely funkcióját. Az otthoni emlékhely pszichológiája abban áll, hogy az elhunythoz kapcsolt helyszín, tárgyak, élő flóra továbbra is velünk vannak, a növényi részek gondozásra, gondoskodásra szorulnak, így azok ápolásával mindig kicsit úgy érezhetjük, hogy az elhunyttal is törődünk, foglalkozunk. Így összességében bármilyen növényfajta alkalmas erre, a lényeg az, hogy ezeket a példányokat kicsit különítsük el a többitől, és törekedjünk a meghitt, nyugodt körülmények létrehozására.