Az élelmiszer minőségének ismérvei külön tudományos fejezetet alkotnak. Mi itt most elégedjünk meg azzal a lényegi jellemzéssel, amit ősi bölcsesség alapján a nyelv kínál: életet adó, éltető szer az élelmiszer.

Tehát az állat elfogyasztotta takarmány, az ember számára alkalmas élelmiszer minősége attól függ, hogy a táplálkozó ember, vagy a lelkes állat saját életerejét mennyire tudja fokozni fogyasztása segítségével. Az életet külön szubsztanciának tekintjük ebben a megfogalmazásban, bár ezt a fogalmat a köztudatban lévő tudományosság alig ismeri.

A táplálék keletkezése során telik meg éltető erőkkel, így nem elegendő a kész nyersanyag vizsgálata, tudnunk kell keletkezésének, azaz termelésének, tartásának, tárolásának, elkészítésének folyamatáról, hogy megítélhessük: mennyi éltető erőt remélhet tőle a szervezet.

Cikkünkben néhány kísérleti eredményt említünk, melyből kitűnik, hogy a biodinamikus mezőgazdálkodási módszerrel termelt növényi táplálék éltető hatása magasabb, mint a hagyományos terméké.
A Rudolf Steiner által ajánlott biodinamikus gazdálkodás két alapelv megvalósítására törekszik: létre kívánja hozni a gazdasági organizmust, és ehhez eszközként a biodinamikus preparátum-rendszert használja.

A gazdasági szervezet egymásra hangolódó, összefüggő rendszere a gazdaság részeinek, s ezek a részek mint egy organizmus szervei feltételezik egymást: a szántóföldek, kertészet, lombosfák területe (erdő, gyümölcsös), a gyepes részek (rétek, legelők), a vizes foltok (patak, tó, mocsaras rész) és az itt termő takarmányt fogyasztó állatok, melyeknek trágyája visszakerül a termőterületekre; ezek az organizmus szervei. Bármelyik is hiányzik, a gazdaság harmóniája felbomlik, s ez a termékek minőségében is megmutatkozik.

Bár ma már az általános szennyezettség miatt nincsen vegyszermaradványoktól teljesen mentes termék a Földön, és a gépeket is messze fekvő gyárakban készítik, mégis, egy ilyen gazdaság az idegen elemek behozatalát a lehetőségig kerüli (szintetikus szerek használatának tilalma). Amennyire csak lehet, a zárt körforgás megteremtésére igyekszik. A gazdálkodó ember egyénisége teszi ezt az organizmust valódi „mezőgazdasági individualitássá” (R. Steiner).

A gazda kezében van a preparátumok használata, miáltal a gazdaság részei mintegy összeszövődnek, egységes egésszé válnak. A gazdálkodásban legfontosabb alap a termőtalaj életteljessége. Ezt a humusz-preparátumos talajpermetezéssel és a trágya és a szerves hulladék kezelésnél használt komposztáló gyógynövény-preparátumokkal segíti elő a kertész, a gazda. (A gazdálkodáshoz persze érteni is kell, a preparátum használat azt nem helyettesíti!)

Rudolf Steiner táblai rajzon mutatta meg, hogy a trágyát a preparátumok, mint biokatalizátorok hogyan sugározzák át. Ezek a sugárzások nem elektromágneses jellegűek, kifejezetten élet-sugárzások. A sugárzás kimutatása kísérleti úton Ingo Hagel munkája. Első kísérleteit a 80-as években csírázó magvakkal végezte. A 90-es évek kísérletei termőtalajban folytak.

A tenyészedénybe jó termőtalajt tett. Ugyanilyen talajjal kémcsöveket töltött meg, s azokban egy kevés preparátum-keveréket is adagolt. Más, ugyanígy megtöltött kémcsöveknek nem volt alja. A kémcsöveket belesüllyesztette a tenyészedényekbe, s azután vizsgálta a mikroorganizmusok működéséből származó CO2 kibocsátását a tenyészedény talajából. A kontroll tenyészedényhez képest a kémcsövekben lévő talajkeverék hatása kimutatható volt. A zárt kémcsövekben lévő preparált föld ugyanolyan hatást fejtett ki, mint a nyitott, a tenyészedény talajával érintkező kémcsőben volt. A hatás ezek szerint az üvegen át is érvényesült, sugárzó jellege volt.

Érdekes megfigyelni az ábrán, hogy az újhold idején a CO2 termelés mennyivel nagyobb, mint a telihold idején.

Maria Thun 51 év óta végzi kísérleteit a Hold hatásának kimutatására, többek közt a preparált és a preparátummal el nem látott talajokon. A Hold állásától vetés, aratás stb. idején erősen függ a vetemény egészsége és termése is, s ez a hatás fokozottan érvényesül a preparátumok használata következtében. (M. Thun Vetési naptárát a Biokultúra Egyesület minden évben magyar nyelven is kiadja.)

A talajművelés és trágyázás után a növekvő zöld növény asszimilációjára a kvarc-preparátummal hathatunk. Ezzel a szerrel a tenyészidő folyamán – nagy hígításban és dinamizálva, azaz kikeverve – többször is permetezünk. A Svájcban 14 évig tartó DOK kísérletek kimutatták, hogy a teljes, nyolctagú preparátumrendszer alkalmazása során a trágyák is jobb hatásúak voltak – többek között – a talaj enzimhatékonyságára. Ez pedig annak köszönhető, hogy az állatok a preparátumok hatását hordozó takarmányt kapták.

Egyértelműen mutatja a teljes preparátum-sor hatását az E. von Wistinghausen által végzett kísérlet. Különböző módokon termelt sárgarépát termosztátban 30°C-on, magas páratartalom mellett rothasztottak. A vegyszeresen termelt répák bomlottak szét leghamarabb, a legtovább maradtak éppen azok, melyek minden preparátumot megkaptak, azaz zöld levélzetükre permetezve a kvarc-preparátumot is, többször. Fel lehet tételeznünk, hogy az eltarthatóság az életteljességgel van összefüggésben.

Tulajdonképpen érzékszervi próbákkal is meg lehet állapítani a táplálék életteljességét, vitalitását. Ízlelési kísérleteknél azonban kiderült, hogy az ipari eredetű csemegék, üdítők stb. annyira elrontják az ízlelő-képességet, hogy általában már nem érezzük a bio- és vegyszeres, konvencionálisan termelt növény, pl. alma közt a különbséget. Az érzékszerveket ma újra fejleszteni kell!
Vadon élő állatok tudják, hogy melyik a biodinamikus gabona, biztosan odamennek először legelni, nem a szomszéd vegyszeres földjére.

Forrás: http://www.biokontroll.hu