Szerző: Mikola Bálint
Forrás: index.hu

Huszonegy évig vegyszermentesen gazdálkodtak, oktatták a környékbeli gazdákat, majd lejárt a szerződésük, és a tíz részre szabdalt korábbi földjük egészét elvesztették – röviden így foglalható össze a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ kálváriája. A pályázataik a gazdasági terveket értékelő szubjektív pontokon bukhattak el, de sejtések szerint a politika is közrejátszhatott abban, hogy helyi polgármester és egykor salgótarjáni építési vállalat is nyert földet. Az ökogazdaság mellett rengetegen kiálltak, de az eddigi jogi kifogások leperegtek az NFA-ról: szerintük jogszerű pályáztatással az agrárközéposztályt hozták helyzetbe, szubjektív pontok nincsenek, biogazdálkodni pedig egyébként sem kötelező. A Nemzeti Vidékstratégia szerint viszont ajánlott.

Van abban valami visszás, amikor egy sereg budapesti újságíró buszra ül, gumicsizmát húz, és megpróbál szakérteni egy biogazdaságban. Hiszen jó eséllyel ez lesz egyik első, a földműveléshez köthető élménye, leszámítva talán a nagymama kertjét.

A kezébe nyomnak egy zsák búzamagot, amit szimbolikusan elvet, és amikor az első 1848-as utalástól már végképp kizökkentve érzi magát, az egyik munkagép tetejéről felhangzik egy Petőfi-vers. „És az ilyen önző nemzet életet nem érdemel” – szavalja Bolye Ferenc, a földjétől október 31-ével megfosztott, 21 éve működő Kishantosi Vidékfejlesztési Központ (KVK) ügyvezetője. Majd a jelenlévők közösen eléneklik a Szózatot.

A történetnek azonban van egy a fentieknél könnyebben értelmezhető vonulata is. Az ökológiai mintagazdaságként működő, német-magyar kormányközi megállapodással létrejött, dán mintára népfőiskolát működtető kishantosi gazdaság korábban egy 452 hektáros területen dolgozott tizennyolc állandó alkalmazottal, és alkalmanként 50-100 idénymunkással. Az agrártárca alá tartozó NFA által koordinált állami földhaszonbérleti pályázaton azonban a tíz részre szabdalt föld egyik szeletét sem kapták meg, holott mind a tízre nyújtottak be pályázatot. 

A pályázatok elbírásánál a pontszámok 40 százalékát a gazdasági tervekre adták, amit a pályázatok titkosságának fényében több környezetgazdálkodási szakértő csak „szubjektív pontszámként” emleget. Szegfalvi Zsolt, a Greenpeace Magyarország igazgatója szerint ez „egy országos skandallum”, amivel „a legrosszabb pályázót is fel lehet húzni”.

A KVK földjének szétdarabolása két okból kérdéses. Egyrészt az Ángyán József nevével fémjelzett Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 kifejezetten prioritásként kezelte a „bemutató gazdaságok fejlesztését, szakmai programjaik támogatását, kiemelten az ökológiai gazdálkodás, tájgazdálkodás területén”.

A cikk az index.hu oldalán folytatódik...