…és a káposzta – nos, a káposzta megmarad másik alkalomra, most egy igazi kecskés finomságról lesz szó: a kecskesajtról. Nagyon sokáig, főleg gyerekkoromban a trappista és az ankó – anikó sajt volt a kedvenc. Nem mintha másféle sajtot nem ehettem volna, arról volt szó csupán, hogy talán nem vágytam a “bonyolult” ízekre. Mai napig nem telik el úgy hét, hogy ne kerüljön az asztalra valamilyen sajt. Rendkívül széles a választék, francia és francia típusú sajtoktól roskadoznak a polcok a nagyobb boltokban. Nem egyet kóstoltam már, válozott az ízlésem és talán bátrabban is kóstolom meg az újat.

A kecskesajttal picit nehezen ment az ismerkedés, talán mert egyszer gyerekként nem az általam elképzelt és várt ízt, illatot kaptam a házi kecskesajttól. Aztán évekkel később már magam válogattam egy vásárban a kóstolásra kínált kézműves sajtfalatkákból. Nem mondom, hogy azóta csak kecskesajtot eszem, de ha az alkalom (és a kedves sajtkészítő) úgy hozza, biztosan vásárolok belőle – a kecskesajt számomra már nem tartozik a bonyolult sajtok közé. A kecskesajt készítése külön tudomány. Rengeteg fajtája van, lágyabb vagy erősebb/keményebb, fűszerezésének csak a készítő képzelete szabhat határt. Érlelése, formázása és nem utolsó sorban felhasználása végtelen lehetőséget kínál.
Egy dolog azonban mindenképp nékülözhetetlen hozzá: a kecske!

Hiszen, mint a sajtoknak rendszerint, a kecskesajtnak is az alapja a tej. A sajtkészítésről nagyon sok oldalon, szakirodalomban olvashatunk, itt nem is fejteném ki bővebben, mivel jómagam még nem készítettem, nem tudnék hiteles tapasztalatokról beszámolni. Ha valaki mégis megpróbálozna vele, előtte mindenképp vegyen leckéket ismerős termelőtől. A kecskesajt ízét, illatát nem lehet összetéveszteni más sajtéval. Ha valaki bátortalan a vásárlásban, menjen el a termelői piacokra, ott biztosan talál sajtost, akinél kóstolhat, sőt meg is kérdezheti, miként készült a kézműves kecskesajt. Mitől kézműves és milyen ízesítésű, milyen ételekhez ajánlja, készítője biztosan szívesen mesél majd és bátrabban választunk kedvünkre valót. Első kóstolásra jómagam a lágyabb, natúr sajtot ajánlom…olyan ez, mint a borkóstoló: könnyebbtől haladunk a testesebb felé. Ha már a boroknál tartunk, a kecskesajt is kiváló kísérője lehet a boroknak. Kecskés ismeretségem nem sok van. Egy helyet azonban mindenképp tudok ajánlani, ahol pihenés közben találkozhatunk kecskével és sajtjával is. A Bodzás Vendégház gazdasszonya nem készít piacokra sajtot, de a vendégek asztalára mindig kerül egy-két ínyencfalat, ha a kecskéi is úgy akarják.

A most következő sajtokat Zsuzsa készítette, az Egycseppbodzás oldalán még több sajtról találunk érdekességet, ez most csak egy kis ízelítő, fogyasszák jó étvággyal! A Bodzásból A mellékelt kép nem túrógombóc pirított morzsában, bár kétségtelenül sok a hasonlóság. Vannak helyek – pl. Franciaországban, úgy tudom – nincs is külön fogalom a túróra, az is a sajt fogalmába tartozik. A sajtgolyókat lágy kecskesajtból készítettem úgy, hogy a kész sajtot villával megtördeltem, és kevés tejszínnel formázhatóvá gömbölygettem. A sajtgolyók belsejébe likőrbe áztatott mazsolát nyomkodtam, és a sajtocskákat darált dióba meghempergettem. Friss tavaszi salátákhoz, könnyű halételekhez ajánlanám egy kellemesen áttetsző rosé bor társaságában, például a Pántlika Pincészet (Dörgicse) Zweigelt Roséja szerintem kitűnő választás lenne…

A következő sajt szintén diós, de már az érleléskor belekerült a mag. Különlegessége továbbá az, hogy tokaji aszúval locsolgattamaz érlelés során, mely kellemes, pikáns ízt adott a sajtnak. A rozmaringos sajt ilyen egyszerűen készült: a rozmaringot belepréseltem a sajtba és már kész is! Mint tudjuk, a rozmaring egy eléggé aromás fűszernövény, úgyhogy nem is kellett ennél több a sajtba, mégis átitatódott a rozmaring ízzel.

Tipp! Különleges kecskesajtokat vásárolhatunk a Dobosi Kecskesajtnál Balatonfüreden vagy Szentantalfán.

Forrás: http://videkielet.hu/blog/eleskamra/amikor-a-kecske-is-jol-lakik%e2%80%a6