Forrás: http://www.nlcafe.hu

Pedig néhány közülük nálunk is megterem vadon, másokat pedig könnyen termeszthetnénk, mint a méteres babot.

Szívesen rácsodálkozunk arra, hogy más országokban hiányzik a boltokból a túró vagy a tejföl, de az is érdekes, hogy a világ más tájain miket esznek az emberek. A Huffington Post összeállított egy listát csupa fura zöldségről, és a nagy részüket felénk sem ismerik az emberek, pedig egy-kettő itt is terem, mint a feketegyökér és a tengeri spárga, vagy termeszthető, mint a méteres bab. Ezekből gyűjtöttük ki a különlegesebbeket.

Érdekesség, hogy a misztikus zöldségek listáján a számunkra félig-meddig ismerős csicsóka mellett szerepel a karalábé és a zeller, mivel ezekhez Amerikában nem nagyon lehet hozzájutni. Márpedig mi zeller nélkül el sem tudnánk képzelni szent vasárnapi eledelünket, a húslevest, és a nyers karalábé ropogtatásáról is nehezen mondanánk le.

Egy madársóskaféle, ami Dél-Amerikában él, és ott annyira népszerű, hogy csak krumpliból termesztenek nála többet. A növény gumói hasonlítanak is a krumplira, csak rengeteg bennük a C-vitamin és a vas. Az íze édeskésebb, mint a krumplié, és rengeteg változat létezik belőle, soknak kifejezetten gyümölcsös az aromája. Új-Zélandon terem például a barackos ízű oka.

A tigrismogyorónak vagy mandulapalkának is nevezett termés és növény valójában nem mag, hanem zöldség, és az ehető bogyók a gyökerein nőnek. Az ízük viszont valóban a mandulára emlékeztet. Bár Magyarországon is kísérleteztek a termesztésével, sőt egyik változata gyomnövényként is terjed, mi eddig sem piacon, sem boltban nem találkoztunk vele. Igaz, nem is kerestük. Az ókori Egyiptomban nagy tiszteletnek örvendett, ma főleg Spanyolországban népszerű. Fogyasztás előtt beáztatják, többnyire egy horchata nevű édes, tejes italt készítenek belőle. Laktózérzékenyeknek kiváló tejpótló készül belőle.

Bár vadon nálunk is terem, és a gyökere tele van C- és B-vitaminokkal, viszonylag kevesen ismerik. Pedig évszázadokkal ezelőtt egész Európában rendszeresen fogyasztották, gyógyhatást is tulajdonítottak neki, például ezzel kezelték a kígyómarást. A cukortartalma magas, és az íze az articsókára emlékeztet.

Mexikóban nemcsak a fügekaktuszok termését, de a levélszerű szárukat is fogyasztják, miután gondosan lehámozták róla a tüskéket. Mivel jó húsos, vegetáriánus ételekbe kiváló húspótló, de egyébként húsos ételekbe is belesütik zöldségnek.

A valódi neve sziksófű, és tengerparti zord terepen terem többek között Európában, de Körös–Maros Nemzeti Park sós talaján is megél. Angliában évszázadok óta fogyasztják salátában vagy savanyítva, de törökországi piacokon is találkozhatunk vele. Az elmúlt években elkezdték újra felkapni az éttermek, sós íze miatt főleg tengeri fogások mellé kínálják köretként.

Ez a kis tekergőző növény valójában struccpáfrány, királypáfrány vagy más páfrányféle friss hajtásai, amit az Egyesült Államok észak-keleti csücskében fogyasztanak. Általában főzve salátában, vagy majonézzel leöntve eszik. Borzasztó egészséges, gazdag omega-3-zsírsavakban, rostokban, és az antioxidáns-tartalma kétszerese az áfonyáénak. Nem termesztik, hanem erdőkben szedik, és ez komoly szakértelmet igényel, mint a gombászás, mivel néhány páfrányféle mérgező, és a kis hajtásokat nem egyszerű megkülönböztetni egymástól.

A kínai babként, spárgababként vagy kígyóbabként ismert babfélének már a nevéből is kiderül, hogy kivételesen hosszúra nő. A babhüvely hossza megközelítheti az egy métert, ráadásul rettentő gyorsan nő, egyik napról a másikra megfigyelhető rajta a változás. A termése egyébként ugyanúgy használható, mint a sárga babé, és természetesen fiatalon a legfinomabb. Nálunk is megterem, és Bálint gazda is ajánlja, mert az íze finom, és futónövénynek is kiváló.

Nem valószínű, hogy belefutunk a piacon, mivel főleg Kínában használják, de Amerikában is kapható kínai brokkoli néven. Nemcsak a brokkolinak, de a káposztaféléknek, a karalábénak és a bimbós kelnek is rokona, a levelét salátába használják, a szárát pedig nagyjából ugyanúgy, mint mi a brokkolit.