A késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) nevét onnan kapta, hogy ősszel és télen terem. Élő vagy elhalt lombos fákon, ezek ágain telepszik meg, az egyik legtovább szedhető gombafajta, de újabban sokfelé termesztik is. Nagyon rövid tönkkel kapcsolódik az élő, vagy elhalt lombhullató fákhoz. Kalapja húsos, kövér, egyfajta tengeri kagylóra emlékeztető alakú, amely 8‑15 cm átmérőjűre is megnő. A kalap felszíne fiatalon viaszos bevonatú, kékesszürke színű, ami később hússzínűre, vagy barnára változik. Spóratermő lemezei fehérek, spórái lilák. A még fiatal gomba kalapját kell gyűjteni, amikor a húsa még fehér és rugalmas, az idősebb példányok húsa már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes. Felhasználják leves, raguleves és sültek ízesítésére, de pörköltnek is elkészíthető, legjobb, ha más ehető gombával keverten készül.