Mátraverebélyben úgy szervezik a közfoglalkoztatást, hogy az érintettek kedvvel végezzék a munkát, és később is megélhessenek abból, amit megtanultak.

Így nem utcát söpörnek, hanem kerámiatáblákat gyártanak, kosarat fonnak vagy utcabútorokat készítenek műanyag palackokból. A Nógrád megyei faluban forrasztanak majd napelemet, szerelnek áramtermelő biciklit is, de lesz a településen mintakert és szociális mosoda is. A településen 2200-an laknak. Az összlakosság közel fele, a közfoglalkoztatásba bevontak mintegy 90 százaléka roma. Még egy lényeges adat: a munkaképes korú lakosság mintegy 70 százaléka állástalan. Az erőfeszítésekről és az eredményekről Seres Mária (Civil Mozgalom) polgármester beszélt az MTI-Pressnek.

– A közfoglalkoztatásban sok lehetőség rejlik, mégis sok polgármester teherként éli meg, mert jelentős többletmunkát jelent, problémás, hogy mire és kit válasszon ki; aki nem kerül be a programba, az megharagszik, egyidejűleg kérdés, hogy aki bekerül, alkalmas-e a munkavégzésre. Mátraverebélyben az aktív korú, munkára fogható lakosság közel 70 százaléka munkanélküli. Így nekünk nem díszburkolatos főteret vagy más látványberuházást kell végeznünk, hanem segíteni ezeknek az embereknek abban, hogy munkát találjanak. Nem magas a közfoglalkoztatotti bér, de mégis több, mint a segély. Itt olyan emberekről van szó, akik évek, évtizedek óta nem dolgoztak. Először nem munkát akartunk adni nekik, hanem munkakedvet. Olyan dolgokat kellett kitalálni, amelyek megmozgatják a fantáziájukat, a kreativitásukat – mert van bennük. A faluban senki nem foglalkozott például kosárfonással. Bátonyterenyén találtunk egy kosárfonó cigányembert a vegyes mezőgazdasági tevékenységet végző közfoglalkoztatott csoporthoz. Körbeülték, figyelték... Még felügyeletre sem volt szükség. Már aznap délután boldogan hozták az első kosarat.

Napelemmel működő aszaló

A polgármester szerint újszerű próbálkozás volt tavaly a faluban a mézeskalácssütés is, és így készültek el az önkormányzat reprezentációs ajándékai. A közfoglalkoztatásban döntően iskolázatlanok dolgoznak, akiket 6-8 általánossal nem alkalmaznak a munkaerőpiacon. Ezért úgy kell kialakítani a munkát, hogy abból vállalkozásokat is lehessen fejleszteni. Kis csoportokat hoznak létre, amelynek tagjai a programok letelte után is együtt tudnak maradni, az önkormányzat pedig a szociális szövetkezet létrehozásában, illetve az egyéni vállalkozóvá, őstermelővé válásban segít. Fontos körülmény, hogy Mátraverebély közigazgatási területén van a szentkúti kegyhely, búcsújáró hely, vagyis adott az – eddig ki nem használt – piac.

A tavalyi munkák során kiderült, hogy kikből lehetnek csoportvezetők: ők tréningen vettek részt Berki Juditnak, a helyi Tanoda program vezetőjének az irányításával. Nekik beleszólásuk volt, hogy kik kerüljenek a február-márciusban induló programok csoportjaiba.

A polgármester is elismeri, hogy a közfoglalkoztatotti bér alacsony: bruttó 71.800 forintot kapnak, de csak 47 ezer forintot visznek haza.

– Nem is szabad őket abban a hamis illúzióban ringatni, hogy ennyiből kell megélned. Nem, ennyiből nem lehet megélni. A közfoglalkoztatást úgy kell kihasználni, hogy kapsz pénzt, és közben tanulj valami olyat, amivel saját magad értékét növeled – fejti ki.

Idén 100-120 ember dolgozik majd a mezőgazdasági programban, a kerámiaüzemben, a hagyományos karbantartói tevékenységben, a kosárfonásban, a belvízelvezetésben, az illegális hulladék felszámolásában és szociális földmunkán.

A száraz elnevezések újszerű, érdekes tevékenységeket is takarnak. Például gyógynövénytermesztésbe és ezzel párhuzamosan fóliasátras mintakert kialakításába is belevágtak a faluban, ebben a kertészettel foglalkozó dunaharaszti Csillag Erzsébet segít. A pásztói Sándor István – aki egyesületében évek óta foglalkozik az alternatív energia előállításával – olyan csoportot vezet, amelynek tagjai dinamós biciklik szerelésével és sérült napelemek javításával, forrasztásával foglalkoznak. Több helyen – például a fóliasátorban – is használják majd a megtermelt áramot, de a mezőgazdasági programban napelemmel működő aszalót hoznak létre. A későbbiekben a közvilágítást is napelemekkel akarják megoldani, nyáron már így világítanák meg a Szentkútra vezető utat.

Szép virágos környék

A közfoglalkoztatás keretében lehetőség van a belvízelvezető rendszerek karbantartására, ez évek óta meg is történik a faluban, de most az árkok alját betonelemekkel is burkolják, az elemeket pedig nem veszik, hanem helyben gyártja majd egy brigád. Itt is ugyanaz a cél: a program vége után is dolgozhassanak az emberek egy betonelem üzemben.

A községben alig lehet beazonosítani a házakat, csak a régi épületeken vannak házszámtáblák – innen indult a kerámia házszámtáblagyártás ötlete. Később főző- és sütőedényeket is készítenek majd egy keramikusmester segítségével, de a munkát házszámtáblákkal kezdik, a falu közössége pedig látni fogja, hogy ebből mindenki profitál. A kifutás a kézműves szövetkezet lesz.

A település leginkább lepusztult részén megy keresztül az az út, amely Szentkútra visz. A házakat nem lehet gyorsan rendbe hozni, de az is jobb benyomást kelt, ha azt látják az érkezők, hogy szép virágos a környék.

Ezt szolgálják a faluban font virágkosarak. Közel 600 ingatlan van, az a cél, hogy három hónap alatt a csoport hat tagja annyi kosarat fonjon meg, hogy minden ház és közintézmény elé jusson belőlük. A bele való növények pedig a fóliasátorból kerülnek ki.

Az illegálisan lerakott hulladékok felszámolásába is belekezdtek már. Azután arra gondoltak, hogy a megtisztított területeken pihenőhelyeket alakítanak ki, ez pedig adta az újabb ötletet: műanyag palackokból készítik az utcabútorokat. A technika a pillekő.

Seres Mária tablón mutatja a fényképeket: a felfújt, lekupakolt pillepalackokból alakítják ki a formát, bevonják buborékfóliával, majd ásványi anyaggal. Egy napig szárad, azután festhető, ráadásul időálló. Miután elkészült, senki meg nem mondaná, hogy az ülőke pillepalackból készült. A terméknek piaci értéke is lehet, de a falubeli portákra is készülhet így ól vagy kerítés.

Visszaadni az emberek életkedvét

A másik új technika a szupervályog. A polgármester közlése szerint egy iráni építész találta ki, hogyan lehet katasztrófa sújtotta területeken nagyon egyszerűen hajlékot biztosítani. Zsákba töltött földhöz kell kötőanyagot keverni, ami idővel kőszilárdságú lesz. A „földhurkákból” bármi építhető, a földház jellegű végeredmény stabil szerkezettel rendelkezik majd. Ilyen építményről szintén nem állapítható meg, hogy zsákokból húzták fel. Az önkormányzat ennek a technikának a megtanulására pályázatot ad be. Hosszabb távon Seres Mária ökoépítészeti bemutató területet és képzési központot is tervez.

Mátraverebély szegény falu. A szociális mosodát azért kell beindítani, mert ha tetves egy gyerek, nem elég, ha az önkormányzat tetűirtó szert ad a családnak. Nem nézhetik karba tett kézzel azt sem, ha valaki azért nem mos, mert se vize, se villanya. Minimális használati díjjal egy régi szolgálati lakásban működik a mosoda, ahol kötelezően elrendelt mosás lesz azok számára, akiknél hiányzik az alapvető infrastruktúra, a gyerekek pedig közösségbe járnak.

Előremutató jelek már most is vannak. Akik tavaly kosarat fontak, mézeskalácsot sütöttek és részt vettek a földprogramban, teszteket is kitöltöttek; megkérdezték tőlük, mire tartják képesnek magukat, hogyan látják a jövőjüket. Egy 60 év körüli asszony, aki az első válaszadáskor teljesen kiábrándult, mindenről lemondó személyiséget sugallt, most, az év elején azt írta a papírra, hogy még tanulni akar.

Az önkormányzat már tavaly is szervezett elméleti képzést, amelyet vizsgával zártak, és az eredményesen végzők tanúsítványokat is kaptak. Volt, aki azt mondta, kiteszi a nappalijában, mert ő ilyet még soha nem kapott. Másnál meg előjött a régi emlék: egyszer már kitüntették a bányában társadalmi munkáért...

Seres Mária úgy fogalmaz: annál szebb feladat nincs, mint visszaadni az emberek életkedvét.

Forrás: Út a jövőbe (Metropol)