Dr. Nagy Bálint

A rendszer nem vonal! Nem hajlítható, csak deformálható!

A Második világháború idején, az iszonyú szükségletektől támasztott ipari tömeggyártás, a béke beköszöntésével úgy omlott és rétegeződött rá a kor „fejlettnek” kikiáltott mezőgazdaságára, mint a guanó. Olyan, multinacionálissá váló, profitvadász szervezettséggel és eltartására kényszerítő eszközréteggel, amely gazdaságilag, üzemszervezetileg, szemléletileg elnyomorította, társadalmi támogatottságtól való függőségre kényszeríthette, a védett piac enyhében, költség- érzékenységet vesztő agráriumokat..
A technikai erőforrások, termelési rendszerben növekvő egyeduralmi arányuknak megfelelő mértékben csökkentették, sőt, hatásuk alá vonták, az egyéb, természeti, biológiai, és emberi erőforrások termelésben betöltött feladatait. Pl. a talajt egyszerűen ipari tápanyagok ilyen vagy olyan, jobb vagy rosszabb „hatékonyságú”, közvetítő közegeként kezelve, stacionáris tápanyag fedezet biztosítónak, a kapát kizárólag gyomirtónak, a fajta rezisztenciát többlet termőképességért kémiával helyettesíthetőnek minősítve, iparosította. Látszólag, vagy valóságosan csökkentve, az eredményben (autput produktumban) ’kifejeződő” arányukat, és termelési folyamat által igényelt tulajdonságaikat, funkcióikat.
A mindent meghatározó arányúvá növekvő technikai erőforrástömeg, ipari származásának megfelelően, ipargazdasági, futószalag szemléletet erőszakolt, a három „természeti nagyrendszer” összhatásától függő, növénytermesztési tevékenységre.

Ezek a nagyrendszerek a következők:

• A tájegységig lenyúló, de mégis a kozmoszba vesző függőségű klíma rendszer;
• A talaj, mint geo-biológiai nagyrendszer;
• A termesztett növényfaj, mint évmilliók természetes evolúciós folyamatában, évezredes emberi szelekcióval módosított bioautomatikus programú nagyrendszer.

Ezért a természetes biotóp ember által végzett mikrokörnyezeti deformálása nélkül, már megélni képtelen Vagyis, módosított kifejeződésű, (deformált bioautomatikus irányú) nagyrendszer.

Ezek a rendszerek egyedileg is, szinte számtalannak tűnően soktényezősek és összetettek. A mai emberi ismerettel érzékelhetők, de tényező tömegük nagysága és ismeretének hiánya miatt, még átfoghatatlanok. Ezért következményeik, elsősorban statisztikai, vagy valószínűségi, (kockázati) szinten, becsülhetőek. Velünk szemben, egyben profit biztonságuk érdekében, a finanszírozó bankok, ezt így is kezelik és érvényesítik.

Mindez, a tudóstól fegyelmezett faktor, vagyis tényező dominanciális sorrend algoritmusával meghatározott rendszerelméleti gondolkodást, és ebből származó mély alázatot feltételez. A magát pénzért, alkalmazott ipari szolgáltatóvá degradáló, meg az iparszerűség fanatizmusától csőlátó mérnök-technokráciát meg, ijesztő bizonytalanság érzetre kárhoztatja. Léte, önámító paradigmái, addig tartják felszínen, amíg a társadalom, globális érdekű deformált rendszerét, költségvetési támogatással hajlandó finanszírozni. Amíg a valódi tényeket fel nem ismeri.

Az írás teljes terjedelmében a linkelt wordben olvasható.