Forrás: http://greenr.blog.hu

Kisköre-alsón sose mértek olyan alacsony vízállást, mint a napokban. Az Országos Vízjelző Szolgálat mérése szerint -320 centiméterig csökkent a vízállás a Kisköre-alsó mérőállomáson, erre pedig a mérések kezdete óta nem volt példa - írja a SZON.

A jelenség oka, hogy igen aszályos nyarat zárt a folyó vízgyűjtő területe, a sokéves átlagnál 30-50%-kal kevesebb csapadék hullott a három nyári hónapban összesen. Tavaly ilyenkor térdig érő vízben lehetett átgázolni Záhonynál.

Eddig az Időkép.hu híre, alább egy kis humánöko fejtegetés és visszaemlékezés az elmúlt hónapok bejegyzéseiből a táj- és vízgazdálkodásunk (pénzgazdálkodásunk) kapcsán:

Nem spirituális lózung a "természettel harmóniában élő ember", Magyarországon még ma is bőven velünk élő-, illetve elfeledett régészeti nyomai vannak a természetet szelíd tudományos módon kezelő mérnöki találékonyságunknak! Egyik ilyen ősi magyar tájgazdálkodási szokás volt a fokgazdálkodás! - (A GreenR több ezres olvasottságot elért posztja) - Árvíz: a szatirikus humor az Árpád-korba vezet!

A Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET) célja a Tisza folyó vízgyűjtőjén élők megélhe té si lehetőségeinek javítása, árvízi és környezeti biztonságának növelése, a Tisza ökológiai értékeinek megőrzése és gyarapítása, hogy e táj lakói jó életminőségben és biztonságban élhessenek. Céljainak elérése érdekében kezdeményezője és aktív előmozdítója az ártéri tájgazdálkodás lehetséges hatásaival és hazai megvalósíthatóságával kapcsolatos szakmai párbeszédnek. Az utóbbi években az egyesület több, a témával kapcsolatos rendezvény elő készítésében vállalt szerepet.

A táj emlékszik a folyóra! -- Édenkert vagy sivatag? -- A tájhasználat-váltás indokoltsága és feltételei a vízgazdálkodásban valamint a támogatási rendszerben.

A "víz-pénz pénz-víz" analógia margójára

"A jelenlegi gazdasági és pénzügyi rendszer és benne a magyar Forint pontosan úgy működik, ahogy a jelenlegi, lefolyó szemléletű vízgazdálkodás. ... A pénzköltés szokásos módjai révén tehát, az analógiánál maradva, az árvizeknél is gyorsabban kiszárad a helyi gazdaság: pangó kisüzletek, kihaló javítómesterek, a pénz, a vásárlóerő, a likviditás hiányában eltűnő helyi gazdaság." - Almássy Tamás: Münchhausen-effektus, avagy a pénz "ökológiája" - ÖkoTáj.hu

"Ha összevetjük a vizet és a pénzt, sok hasonlóságot fedezhetünk fel a tulajdonságaikban. Olyan érzésünk támad, mintha a víz fejezné ki a legjobban azt, hogyan is működik a pénz. Ha a pénzzel szeretnénk jóban lenni, a víz ismerete nagyon jó segítséget nyújthat ahhoz, hogy azt megérthessük, megtanulhassuk. De ha továbbmegyünk azt is megérthetjük mindebből, hogy a pénz mai természete miért okoz gazdasági, környezeti és szociális problémákat" - Zalatnay László: A víz és a pénz - ÖkoKlikk.hu

"A középkori Alföldön - tekintve, hogy területének csaknem kétharmada ártér volt - nem a (szántó)föld, hanem a fokrendszer működtetése és az ehhez kapcsolódó ártéri haszonvételek jelentették a gazdálkodás alapját. Az egész középkor folyamán az Alföldünknek két, ma már feledésbe ment jellegzetessége volt: az Alföld erdősültsége, illetve a testét behálózó vízfolyások, melyek vízutánpótlását az árvizek, illetve vizet összegyűjtő és fokozatosan kiszivárogtató erdőségek biztosították." - Versegi.hu

A Kárpát-medence vízborította és árvízjárta területei
az ármentesítő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt.

Duna-Tisza-köze vízgazdálkodási problémája - TÉZISGYŰJTEMÉNY - Szövetség az Élő Tiszáért

1) A Duna-Tisza köze eredendően a tavak országa volt. Egyrészt a Dunai-alföld területét a Duna árvizei látták el vízzel, másrészt a Homokhátság mélyedéseiben is meg tudtak maradni a vizek. Erről tanúskodik a II. József kori katonai térképészeti felmérés. (A felszínborítás története botanikus kutatók által részletesen fel van dolgozva.)
2) A szárazodáshoz a modernizáció során kialakított iparszerű tájhasználat vezetett. A táj vízmegtartó funkciójú részein is a profitot hatékonyabban termelő művelési módokat vezettek be (szántó, faültetvények, nagyüzemi művelés, öntözés/!/), amik nem igazodnak a táj eredendő működéséhez. A modern tájhasználatban nincs helye a víznek. A modern tájhasználatot a modern vízgazdálkodás szolgálja ki, kölcsönösen feltételezve egymást.
3) A vizek azért tűntek el, mert a modern vízgazdálkodás levezeti a vizeket. A modern vízgazdálkodás a tájban megjelenő természetes vizek területeit összeszűkítette: a tavakat lecsapolták, a széles és lassú vízfolyásokat keskeny és mély, egyenes csatornákká alakították, hogy a vizeket minél hatékonyabban levezessék. Ezt a rendszert ma is ebből a célból üzemeltetik, a megjelenő víztöbbleteket levezetik. Ezt belvízvédekezésnek hívják, és sok pénzt költenek rá évente.
4) A megoldás kulcsa tehát a megfelelő tájhasználat. A külső vízpótlás megoldása előtt meg kell oldani a helyben keletkező vizek megtartását, vagyis átfogóan: hogy legyen helye a víznek a tájban, vagyis a tájhasználatban.

Összegezve, a megoldás (a Homokhátság, az Alföld és az Ország számára is egyaránt), hogy az eredendő működéssel szembemenő mesterséges iparszerű rendszerek visszabontása, és helyi érdekű önfenntartó-árutermelő vidékgazdaság kiépítése, amihez természetszerű (táj)gazdálkodás nyújt fenntartható alapot.