Mikor erre a cikkre készültem, magam is nagyon sok újdonságot megtudtam a paradicsomról.

A neten ezer féle tanács fellelhető arról, hogy hogyan is lehet profin paradicsomot nevelni, Én mindezeket szem előtt tartva mégis picit másképp csinálom, mint a "nagyok".

Külön nem szerettem volna írni erről, de sokan kérdeztétek, hogy mi a titkom, így most megpróbálom összefoglalni.

Elsősorban azokról a módszerekről mesélek, amiket magam is olvastam, de a tapasztalataim alapján kissé átvariáltam.

Természetesen Én is az ablakban kezdem a magról nevelést. Még februárban csírázott az első turnus. De nem szerettem volna egyszerre kismillió paradicsomot szüretelni, így a koktél fajtákat március 15.-én, és egy újabb korall, és fekete adagot április közepén is vetettem.

Rengeteget el is ajándékoztam. A Biotópiás kertünkben jelenleg  hat fajtából 69 tő hozza a termését. 

Én a csalán ázalékra, és a kenőszappanos, tejes , fokhagymás permetre esküszöm, amit még a nagypapámtól tanultam el jó 30 évvel ezelőtt. Szinte hihetetlen, de egy darab tetű, hernyó, vagy egyáltalán semmilyen kártevő sem tizedeli az állományomat.

Sima kartonpapírral takartam, melegítettem, és gyommentesítettem, mielőtt kikerültek a palánták. Istállótrágyával alapoztam a helyüket, és kicsit meg is magasítottam, hogy majd ne kelljen annyit hajolgatnom a fattyazásnál. Én a kertben egyedül a paradicsomok alatt gyomlálok, és ott nem fektetem vissza  a gyomokat, hogy a lebomlásukkor segédkező gombákat elkerüljem. Minden tő alját mulcsozom. Közvetlen köréjük vörösfenyő forgácsot terítettem, és hogy ne melegedjen fel a talaj, mivel ezzel azért próbáltam spórolni, parlagfű ágyacskákat szórtam ki, de csak szigorúan azután, mikor már elszáradtak.  A paradicsomágyásba karalábék is kerültek társító növényként, mert a nagy levelük pont kellő árnyékot ad. És persze bazsalikom. Négy félét vetettem belőlük. Görög, zöld lombú, citromos, és lila lombú váltják egymást. Ez a társítás kiegészítve a permethez, pont elég volt ahhoz, hogy ne kelljen semmilyen vegyszert bevetnem a kártevők ellen.

Több helyen olvastam, hogy azonnal javasolt a támaszték leverése, ahogy a palántákat elültetjük.

Én másképp gondolkodom.. Szerintem, ha kicsit zordabban tartjuk a növényeinket, erősebbek lesznek. Nekem az vált be, hogy jó darabig hagyom, hogy lengedezzenek a szélben, így erősebbek a száraik jóval. És ahogy masszívan szőrösödik a szár, mindig fel-feltöltöm egy kis földdel, ugyanis a paradicsom szára ezen a részen képes gyökereket nevelni később is. Így nagyobb felületen tudja felvenni a tápanyagot, nagyobb a terméshozam, és jobban is kapaszkodik a talajba. Karózni csak akkor karózok, ha már nagy fürtökben lóg a zöld termés, és látom a növényen, hogy megerőltető már neki.

Viszont a fattyazásra nagyon odafigyelek. Hetente egyszer átnézem az összes növényt, és ha kell, bizony nem kímélem. A kicsípett hajtásokból ázalékot készítek, és azt belekeverem az öntözővízbe azon elv alapján, hogy ne vesszen kárba az a tápanyag, amit a növény a sarjhajtás növesztésére felhasznált. Igyekszem a locsolást a lehető legkevesebb alkalomra szorítani. Évekkel ezelőtt az első paradicsomaimat minden nap locsoltam. Aztán megfigyeltem, hogy annyira hozzászoktak, hogy a pár órás késést is már hervadással jelezték. A termés pedig túl lédús lett, és tudom, hogy furán hangzik, de néha a nagy melegben emiatt szó szerint, mintha megfőttek volna érés előtt a bogyók. Sokat agyaltam rajta, hogy ennek mi lehetett az oka, és végül rájöttem, hogy túlzásba vittem a locsolást. Idén már heti kétszer, vagy nagy melegben háromszor locsolok, inkább a talaj takarását látom célravezetőnek. A tövekhez csak kisebb korukban juttatok közvetlenül vizet. Ahogy cseperednek, egyre nagyobb koncentrikus körökben teszem ezt, ezzel is próbálom rávenni a növényt, hogy dolgozzon meg a vízért. A gyökérfejlődéshez ez mindenképp ajánlott, mert így jobban kapaszkodik a növény, és nagyobb, kiterjedtebb gyökérzete miatt sokkal ellenállóbb a szélben. Azt is fontosnak tartom, ha látunk egy száradni készülő levelet, azt ne mentegessük, hanem inkább csípjük le. Megkönnyebbül a növény. Nem a gyógyulással foglalkozik, hanem új hajtást nevel helyette, és az sem mindegy, hogy így szellősebb, kisebb súlyt kell cipelnie. Meghálálja. :)

A koktélokat idén cserépben tartom. Nem szerettem volna túl sok helyet foglalni velük. Ez lehetőséget adott arra, hogy ne kelljen tőtávolságokkal számolnom. A fekete cserepek kérdését kellett csak megoldanom. Erre azt találtam ki, hogy először a nagy növésű parik magas ágyásának peremét alakítottam ki belőlük, közéjük kerültek a bazsalikomok, eléjük árnyéknak rukkolát ültettem. Ahogy a rukkolát életciklusa végén kiszedtem, a cserepek is kikerültek. Egymás mellé halmoztam őket úgy, ahogyan a méhecskék építkeznek, így takarják egymást a nagy melegben. A szélére nagyobb koktélok kerültek,és az egész köré farekeszeket halmoztam, hogy a szélén lévő sort se süsse közvetlenül a nap.

Végezetül még néhány kép...