Az őszi kert a nyár “dzsungele” után hirtelen tágassá válik. A zöldségek kikerülnek a földből, a lédús gyümölcsök javát már leszüreteltük, a fák lassan levetik őszi ruhájukat. A gyümölcsökben, zöldségekben tobzódó nyár után szegényesnek tűnik az ősz kínálata a kertben. Pedig ha körbenézünk, hamar rájövünk, hogy ez nem így van. Valóban, már nem találunk a kertben kacéran pirosló cseresznyét, és a mézédes rózsabarack sem kacsint ránk.

A bolondos, nyughatatlan lányból kertünk vonzó, érzésekkel teli nővé válik. Az óarany körte, a bársonykék szilva, a mélypiros alma és a barnák ezernyi árnyalata a dión, mandulán, mogyorón a melegség színei. Nem hivalkodnak, de jelenlétük mégis uralják kertünket. Mivel a barna az egyik kedvenc színem, ehhez csoportosíva válogattam most a kert kincseiből.

Mandula
Ez a növény a Balaton-felvidéken nem tartozik az ismeretlen fajták közé, pedig nálunk nem őshonos. Szerencsére a kedvező klíma miatt a térségben mára elterjedt és tavasszal a mandulavirágzás idején fesztiválok rendezvényein ünnepelhetjük meg az előző évi termést. A mandula a mandulafa csonthéjas termése. Európában a mediterrán vidékeken elterjedt, de őshazája Ázsiában van. Több fajtája ismert, létezik vékonyabb vagy vastagabb héjú, édes vagy keserű változata is. A mandulafa koratavasszal virágzik, ezért előfordulhat, hogy a hazai klíma a tavaszi fagyokkal nem kedvez neki. A fa felépítése, törzse és lombkoronája hasonlít az olajfáéhoz. Ha jó a talaj, megfelelően gondozzák és a hőmérséklet is kedvező, akkor akár 6-8 méteres is lehet.

A mandula zöld színű, ezüstszál szőrökkel borított, húsos burokban van, mely szeptemberben – nagyon meleg időben már augusztus végén – fölreped és a termés hasonlóan a dióhoz, kifordul belőle. A csontos héj feltörése után a mandulabél azonnal fogyasztható. Ha a barna burkot nem szeretjük rajta, egy kis áztatás után könnyen lefejthetjük a fehér magról. Mivel könnyen megavasodik és a szagokat is hamar átveszi, mi csak akkor és éppen annyit törünk meg, amit azonnal el is fogyasztunk. Ha valaki a piacon a már feltört mandula mellett dönt, érdemes figyelnie rá, hogy olyan helyre kerüljön, ahol hűvös van és nem éri intenzív illat. A mandula a cukrászipar egyik legkedveltebb alapanyaga, mint azt bizonyára mindenki tudja, a marcipán egyik fő összetevője is. Emellett sütemények kedvelt díszítője, likőrje tészták illatosítója, de sülthúsokhoz is remekül passzol.

A mandula az élvezeti értékein túl rendkívül sok értékes nyomelemet, ásványi anyagot és vitamint tartalmaz. E- és B-vitaminokat, kalciumot, magnéziumot, káliumot és foszfort is. Valamint találunk még benne vasat, mangánt, cinket. Növényi rostokban és telítetlen zsírsavakban gazdag, melyek szervezetünk számára nélkülözhetetlenek. Jótékony hatásait a gyógyászatban és leginkább a szépségiparban használják föl. A mandulaolaj a testápolók egyik alap összetevője.

Dió
A kedvenc fám a diófa. Szépséges, métóságteljes a kert igazi uralkodója, gyerekek kedvence – már ami a famászást illeti. Hosszú életű, igazi “nagy blölcs”. És az illatával sosem tudok betelni. Ha az őszt egy szóval kellene jellemeznem, az biztosan a diófa lenne. Hiszen színe, illata mindent elárul erről az évszakról. Gyerekkorom nagy élménye a dióverés szeptemberben. Szüleim vagy nagyanyó hosszú dióverő bottal verte le a még fenn maradt termést, mi gyerekek meg a fa körül futkozva szedtük össze. Frissen föl lehett törni és a még tejes dióbél minden fáradságot megért.

A diós beiglit mindenki ismeri, nem kell bemutatnom. Viszont azon el szokott gondolkozni bárki is, hogy a dió és fája milyen különleges növény? A gyökerét kivéve minden részét fölhasználjuk. A diófa az asztalosok, fafaragók ”aranya”, mivel rendkívül ellenálló és kemény. A dió burkából készült pác pedig a bútorok felületkezelésében rendkívül népszerű, hiszen természetes anyagból készül és egyedi, különleges színt ad a felületeknek. A dió burkából, a fa kérgéből és leveléből készült festőlevet a kézművesipar más ágai is hasznosítani tudták régen, és szerencsére egyre többen fedezik föl újra ma is. Az egyik legismertebb felhasználási terület a gyapjúfestés volt. Attól függően, hogy milyen hosszan áztatták a lében a gyapjút, a barna sokféle árnyalatát tudták előállítani. A faanyagok festését már említettem, a diópác vagy diótinta régen íróeszköz is volt, napjainkban pedig még mindig használják a képzőművészteben.

A dió burkából vagy diókopácsból készült levet a gyógyászat is használja. A dió gyűjtésekor, szeptemberben szedik a kopácsot is. A dióról lefejtve, az ép részeket gyűjtik be, az ebből készült főzet külsőleg a bőr kezelésére: pattanások, fekélyek, ekcéma lemosására, borogatására alkalmas. De ülőfürdőként aranyér kezelésére is használták régen. Értékes tápanyagokat tartalmaz, hasonlóan a mandulához, ezért érdemes belőle naponta akár egy-két szemet megenni. Tipp! A dió könnyen és makacsul megfogja bőrünket, érdemes kesztyűben szedni. 

Mogyoró
A világ számos pontján ismert és termesztett növény. Ázsiában, Amerikában, Európa több országában (leginkább délen, de még Angliában is) termesztik. Nálunk, bár megtalálható, termesztése nem elterjedt. Saját, Magyar nemesítésű fajtánk nincs és üzemi termesztése sem jellemző. Leginkább vadon nő, egyetlen nagyobb ültetvény Balatonbogláron található. Ennek oka talán az lehet, hogy a mogyoró virágzása már márciusban vagy akár már február végén megkezdődhet. Viszont a nálunk gyakori tavaszi fagyok a termést emiatt akár teljesen tönkre tehetik. Ettől függetlenül érdemes egy-egy nemes tövet beszerezni, egész pontosan a szakemberek szerint 2-3 különböző fajtát ültessünk.

Ha pici a kertünk, fogjuk be a szomszédokat, mindenkihez egy fajta kerül, a szél meg majd elintézi a porzást “határok nélkül”. Hazánkban jellemzően 4-5 méteres bokorban nő, de nem ritka egy-egy 10m körüli fává növő példány sem. A mogyorót szeptemberben szüretelhetjük. 3-4 szem termés van egy csoportban, hasonlóan a makkhoz. Nem egyszerre érnek a szemek, ezért érdemes kétnaponta megnézni és összeszedni a magokat.

A mogyoró a fent említett két terméshez hasonlóan, rendkívül gazdag telítetlen zsírsavakban. Ezen túl pedig tartalmaz B-vitaminokat, káliumot, vasat is. A rostokban és olajokban gazdag termés rendszeres fogyasztása javasolt, ugyanis kimutatták, hogy jelentősen csökkentheti a szívbetegségek kockázatát. Diákcsemege másképp Sosem tudtam eldönteni, hogy szeretem a diákcsemegét vagy sem? Nagy dilemma ez, mert az olajos magokat sósan szeretem, de tulajdonképpen aszalt gyümölcsökkel is nagyon finomak. Egy házibuli alkalmával kóstoltam meg ezt a csemegét és ajánlom mindenkinek, aki szeretné fölváltani a chips-eket valami egészségesebb “rágcsával”. Vendégvárónak is kiváló, mert gyorsan elkészül, és több, mint egy bolti mix.

Akinek van a kertből mandulája, mogyorója, törjön belőle pár szemet, ha nincs, vegyünk a piacon natúr magokat. Vegyünk még hozzá “extrákat”: kesudiót, földimogyorót, makadám diót esetleg tökmagot. Figyeljünk rá, hogy mind natúr legyen. Egyforma mennyiséggel számolhatunk mindenből (praktikusan 1-1 csomag), a földimogyoróból érdemes dupla mennyiséget venni. A magokat egy tepsibe tesszük és közepes hőmérsékleten megpirítjuk. Pírítás közben néha megmozgatjuk. Mikor majdnem kész, kivesszük. Egy serpenyőben kb. fél vajat (5dkg) megolvasztunk, sót és rozmaringot szórunk bele. Érdemes rozmaringport használni, de ínyencek egyéb fűszerrel is kipróbálhatják. A felhevített vajba beletesszük a pirított magokat és összepirítjuk, és még melegen tálaljuk. Ha nem fogy el mind, később újra melegíthetjük serpenyőben.

Forrás: http://videkielet.hu/blog/videki-haz-es-kert/olajos-magvak-es-mas-erdeke...